A két királylány
A királyi párnak volt két gyönyörű lánya, Evangelin és Liza. Evangelin csodálatos varázserővel bírt. Képes volt jeget, havat teremteni, de erejét sajnos nem tudta uralni, pedig ahogy növekedett, nőtt a különleges képességet biztosító ereje is. Kesztyűt kellett viselnie, hogy akár csak egyetlen érintéssel meg ne fagyasszon valamit. Egy napon, miközben a két lány a varázzsal játszott, Evangelin véletlenül eltalálta egy jégszilánkkal a húgát. A kislány teste egyszerre jéghideggé vált. A család titokzatos teremtményekhez, a törpékhez fordult segítségért. A törpék vezére ugyan meg tudta gyógyítani Lizát, de ehhez az összes emlékét ki kellett törölnie, még azt is, hogy van egy nővére. A város bölcsei túl veszélyesnek találták az idősebb testvért. Így azt a tanácsot adták, hogy a lány költözzön el a messzi hegyekben élő hótündérekhez. A szülők, bármennyire nem szerették volna gyermeküket elküldeni, nem volt más választásuk, mert túl nagy veszélyt jelentett volna rájuk és mindenkire nézve. Evangelin félt, de ő is tudta, amíg nem irányítja erejét, csak a hóval fedett hegyek közt van biztonságban. A hótündérek ugyan nagyon kedvesen bántak vele, de ő mégis érezte, hogy nem ez az igazi otthona. Liza eközben mit sem sejtett arról, hogy a hegyekben él egy nővére. A király és a királyné éppen távol volt egy országukat érintő fontos ügy érdekében, amikor hintójukat farkasok támadták meg. Sajnos sem ők, sem a kocsis nem élte túl a támadást. Amikor Liza megtudta a szörnyű hírt, rettenetesen elkeseredett. Miután szüleit eltemették, azon is el kellett gondolkoznia, férjhez megy-e, és így a férje lesz a király, vagy pedig rábízza a döntést az új király személyét illetően a bölcsekre. A város bölcsei viszont haza akarták hívni az idősebb testvért a hegyekből, de erről nem szóltak Lizának. A hercegnőnek szerveztek egy bált, amelyen lehetséges férjjelöltekkel táncolhatott és ismerkedhetett. A meghívottak közt a szomszédos országok hercegei voltak. A bált a kisasszony jó ötletnek tartotta, de csak egyetlen kiszemelt királyfival volt hajlandó táncolni és beszélgetni. Az ifjúnak is tetszett a leány, és a bál után rögtön feleségül is kérte a bölcsektől, de ők ezt még túl korainak találták. Viszont arra jutottak, hogy Lizának ideje megtudnia, hogy van egy nővére. Ő mikor ezt meghallotta, egyszerre pakolni, készülődni kezdett, és a testvére keresésére indult, de arra nem számított, hogy a nagy hóban csak gyalog tud közlekedni. A fehér lepellel borított vidéken lassan haladva már dideregve és átfagyva találkozott a jegesemberrel, aki a várost jéggel látta el. Ő nagyon kedvesen bánt vele, adott neki forró teát és ruhákat, hogy felmelegedjen. A lány pedig mindent elmesélt neki, többek közt azt is, hogy miért jár erre ebben az embertelen időben. A bácsi, amikor meghallotta, hogy a tündéreket keresi, felajánlotta, hogy szíves-örömest elviszi hozzájuk a szánján. Liza ennek annyira megörült, és megígérte, ha épségben hazaérnek, jótevője kap a régi, rozzant szánja helyett egy teljesen újat. A jegesember nagyon megköszönte a kegyes ajánlatot, de visszautasította az új szánt, mondván neki a régi is tökéletesen megfelel. Indulásuk után alig telt el fél óra, a két utazó már meg is pillantotta a kastélyt. A tündérek beengedték őket, de azt mondták nekik, hogy Evangelin csak azzal a feltétellel térhet vissza az emberek közé, ha tud zsonglőrködni három labdával anélkül, hogy lefagyasztaná őket. Evangelin amikor meglátta a húgát, sírvafakadt, mert akkora öröm és boldogság öntötte el a szívét. De amikor meghallotta, hogy milyen próbát kell kiállnia, hogy visszatérhessen testvérével, már nem azért zokogott, mert örült, hanem mert nem hitte el, hogy meg tudja csinálni. De tévedett. Az ugyanis, hogy ott volt vele a húga, elég erőt, akaratot és bátorítást adott neki ahhoz, hogy sikeresen teljesítse a kitűzött feladatot. Miután ez sikerült, mind a hárman visszatértek a városba, ahol már nagyon várták őket.
Pár héttel később Evangelint királynővé koronázták, Liza pedig összeházasodott az ifjú királyfival. A város falai közé újra visszatért a béke és a harmónia.
Beczők Dóra (7.b)
Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium
Tartalom megosztása: