A királylány és a kertészfiú
Atyja a felcseperedett hölgyet különböző pompás estekre, bálokra, illetve egyéb nagy volumenű rendezvényre vitte el, hisz’ egy hozzávaló férfit keresett a lányának, aki halála után eltartja, gondját viseli, és természetesen nem utolsó sorban szerelmével kényezteti. Rengeteg vállakózó szellemű férfiú akadt, királyok, hercegek, grófok, bárók, ám a hercegnő tetszését egyikük sem nyerte el. A lány mindenkiben csak a hidegséget és a pénz iránti sóvárgást látta, tudta, egyikükbe sem tudna beleszeretni, egyikükkel sem kötné össze életét egy örökkévalóságra.
Egy szokványos hétköznap történt, hogy a király egy új főkertészt keresett a palotába. Sok jelentkezőt hozott az uralkodó elé a pénzkeresés lehetősége. A munkát egy tehetséges, ám külsejét tekintve kissé csúnyácska fiú nyerte el. Visszahúzódó, csendes és végtelenül szegény legény volt. A fiatalember rengeteget foglalkozott a növényekkel, minden idejét az udvaron töltötte. Ez feltűnt a hercegnőnek is. Sokszor figyelte az ifjonc kertészt, majd le is járt a királyi parkba, később megszólította, s az idő múlásával remek barátság alakult ki kettejük között.
Felmerülhet az olvasókban az a kérdés, létezik-e férfi és nő között igazi barátság?! Bizony e történet szerint nincs. A fiatal legény napról napra szeretett bele a királylányba. Minden nap egy kicsivel jobban szerette. Érzelmeit, érzéseit nem merte bevallani a lánynak, mivel féltette megélhetését, tartott a királytól is, mivel, nem épp’ olyan férfit képzelt el lánya mellé, mint ő, és persze félt attól is, hogy e szerelem csupán egyoldalú, és emiatt elvesztheti barátját, ezt pedig nagyon nem szerette volna. Inkább tovább titkolta érzéseit.
Telt az idő, talán egy vagy két év is, kapcsolatuk változatlanul jó volt, ám a hercegnő nagyon beteg lett, elkapta az influenzát. A fiatal fiú elgondolkodott rajta, hogy bevallja érzéseit, ám ismét elvetette az ötletet, hiszen hitt benne hogy meg fog gyógyulni a szerelme. Reggel szokásos látogatására indult, ám a lány holtan feküdt ágyában. Az ifjú kertésznek majd meghasadt a szíve, mikor látta szerelmét élettelenül.
Egész életében bánta azt, hogy félelmein nem kerekedett felül a bátorság, egész életében üldözte a gyávasága.
Tihanyi Bence (12.b)
Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium
Tartalom megosztása: