Ez a kis béka békésen éldegélt volna a kicsi erdő közepén, a kicsi tisztáson a kicsi tóban, ha nem lett volna kíváncsi. Folyton csak azt kérdezgette a szüleitől és a kicsi tóban élő bölcs, öreg békáktól, hogy vajon mi van a kicsi erdőn túl. Hiába válaszolgattak neki türelmesen, hogy azért van olyan sok öreg béka a tóban, mert soha senki nem hagyta el a biztonságot nyújtó kicsi erdő közepén megbújó kicsi tisztást.

A kíváncsi kis béka egy álmos hajnalon pislantott kettőt, sóhajtott egyet, és útnak indult. Fürgén ugrált el a kicsi tisztás széléig, onnan a kicsi erdőbe, aztán hopp, egy szökkenéssel a közeli kicsi falu utcáján találta magát. Nagy zúgást, búgást hallott, és bizony alig tudott elugrani egy szántani igyekvő traktor elől. A kicsi békának a torkában dobogott a szíve, és már nem is volt olyan kíváncsi, inkább rémült és bűnbánó.

Fordult volna vissza, de a következő pillanatban egy kéz nyúlt le érte, és a markába zárta. A kis béka ijedtében elájult. Egy kis dobozban tért magához. Kétségbeesetten kaparászta az oldalát, amikor egyszer csak kinyílt a doboz, és abban a pillanatban, zsupsz, kiugrott belőle. Villámgyorsan szökdécselt, maga sem tudta, hogy merre, amikor mintha megmozdult volna alatta a föld… Egy macska hátán találta magát. Az ijedtében rémült rohanásba kezdett. Szegény pára sem tudta elképzelni, mi mozog a bundájában. Csak futott, futott nagy iramban, meg sem állt a kicsi erdő közepéig, ott is a kicsi tisztásig. De még ekkor sem tudott megszabadulni a hívatlan utasától. Kétségbeesésében belenyargalt egyenesen a kicsi tóba. Ott a kíváncsi kis béka beleereszkedett a vízbe, bebújt egy tavirózsa levele alá, és megvárta, míg a cica mérgesen prüszkölve eltűnt a tisztásról.

Akkor aztán előbújt, nagyot sóhajtott, és megállapította: „Jó volt világot látni, sok tapasztalatot szerezni, de a legjobb biztonságban a kicsi erdő közepén a kicsi tisztáson a kicsi tóban a családommal élni!”

Herold Levente (8.b)
Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium