– Négy nappal a kitüntetésem előtt tudtam meg, hogy állami szinten ismerik el a munkámat. Nagy megtiszteltetésnek tartom, bevallom az érintetteknek sikerült meglepni vele, de nagyon jól esett, hogy gondoltak rám – vélekedett Józsi György. –  A sportban végzett munkámért már többször kaptam elismerést. Ezt megelőzően miniszteri dicséretben részesültem, birtokosa vagyok a Magyar Sportért díjnak. A szlovénoktól kaptam egy kitüntetést, ők a nemzetközi sportkapcsolatok terén kifejtett tevékenységemet ismerték el. A marosvásárhelyi önkormányzat a két város kapcsolatának ápolásáért Pro Urbe-kitüntetést adományozott számomra. Az önkormányzatnál ketten vagyunk a rendszerváltás óta sportvezetők, a tanácsi rendszer után teljesen más formában kellett dolgoznunk.

– Nem lehetett könnyű a kezdés a 90-es évek elején.
– Semmiféle kapaszkodónk, tapasztalatunk nem volt. Az önkormányzati törvény alapján nekünk kellett kialakítanunk a város sportjával kapcsolatos önkormányzati felfogást, kiépíteni a kapcsolatokat, a támogatási rendszert. Ehhez még párosult, hogy a rendszerváltáskor a sport teljes struktúrája megváltozott, az állam, a megye kiszállt a finanszírozásból. A városi önkormányzatok ölébe hullott a helyi sport szervezése, irányítása. Létrejött a sportbizottság, mi a sportirodán dolgozók pedig javasoltunk, kezdeményeztünk. Szerencsére, a választási ciklusok során mindig sportbarát testület állt fel. Végrehajtó szervként tudtuk, hogy milyenek voltak, és jelenleg is milyenek a lehetőségek. Nyugodtan mondhatom, soha nem volt rózsás a helyzetünk. Igyekeztünk munkatársaimmal úgy dolgozni, hogy a sportra szánt forintok a legjobban hasznosuljanak.  Visszatekintve a 16 évre, nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy olyan bizottsági tagokkal, munkatársakkal, testülettel dolgozhattam együtt, akik, ha nem is simán, de a legfontosabb dolgokat támogatták.

Nálunk nem szűnt meg annyi egyesület, mint máshol. A létesítményhelyzetet sikerült rendezni. Jól tudom, ezen a téren is az igények mindig nagyobbak a lehetőségeknél. Mi alkottuk meg először az országban a sportról szóló rendeletet, amelyet mintaként elkért tőlünk több város, például Debrecen is. Nagyon sok sikeres nemzetközi rendezvény volt az elmúlt 16 év során a városban. Úgy vélem, nem véletlenül kapta meg 1996-ban Zalaegerszeg, a Nemzet Sportvárosa címet. Csak pár dolgot felsorolva az elmúlt évekből, amit munkatársaimmal a szövetségek, klubvezetőkkel, a testülettel közösen alkottunk.

– Mit szeretne még megvalósítani a város sportéletében?
– Már a sportkoncepcióban is jeleztük, hogy a lakóterületi sportklubok legyenek igazából gazdái az ott folyó sportéletnek. A mi feladatunk ebben a létesítmények biztosítása, az önkormányzat segítségével. Már vannak erre jó példák, ahol adottak a létesítmények, például Andráshidán, Ságodban. Jó lenne, ha pályák épülnének Csácsban, Páterdombon, Olában. Ezután el lehetne várni a lakóterületi egyesületektől, hogy az ott élőket a gyerekektől az időskorúakig megmozgassák. Úgy érzem, ebben partnerek lennének a klubvezetők, az adott terület képviselői. Talán szép lassan meglesz hozzá az anyagi forrás is. Remélem, az elképzelés valóság lesz, és akkor minden itt élő lakóterülete környékén sportolhat. (Zala-Lap Kft.)