A kultúra napján
Vass László – aki személyesen is részt vett a rendezvényen – eredetileg cipészmester volt, s immár három évtizede gyűjti a nonfiguratív ábrázolásokat. Gyűjtő úgy lett, hogy régen éppen a műhelye mellett volt egy galéria, s az első képet lakás dekoráció céljából vásárolta. Aztán „rákapott”: elkezdett komolyabban is érdeklődni a képzőművészet iránt, olvasott, galériákat járt, s folyamatosan képezte magát. Ma már több mint 150 alkotó több száz festménye képezi gyűjteménye anyagát, mely Veszprém belvárosában, saját galériájában látható.
A tárlatot megnyitó N. Mészáros Júlia művészettörténész (a győri Városi Művészeti Múzeum igazgatója) szerint Vass Lászlóban az a rendkívüli, hogy ő egy személyben igazgató, gyűjteménykezelő- és gyarapító. Ráadásul gondoskodik a páratlan gyűjtemény bemutatásáról, feldolgozásáról és nyomtatott formában való közzétételéről is. Kollekciója egy összetartozó tárgyegyüttes, melynek darabjai külön-külön és együtt is megszólítják a közönséget. A gyűjtemény részét olyan alkotások képezik, melyek kezdetben csak a művészek műtermében voltak hozzáférhetők, így az évek során az alkotók többségével is sikerült jó kapcsolatot kialakítania. A kortárs konstruktív, majd a lírai geometrikus ábrázolás érdekelte, s egy idő után már a művészek személyisége is befolyásolta a gyűjteménye gyarapításában. Mindebből hozott most egy tudatosan „megkonstruált” válogatást Zalaegerszegre, amely február 16-ig látogatható a Gönczi Galériában.
* * *
Január 22-én, a Magyar Kultúra Napján már délután diákok százai készülődtek a Hevesi Sándor Színházban. A Zrínyi Miklós Gimnázium tanulói a 100 éves Nyugatra emlékeztek. Kövécs Edit, a Liszt Ferenc Iskola énektanára pedig 500 gyereket „hangolt be” a színházteremben. Muszáj is volt hosszan skáláztatni, hiszen az esti gálaműsor nagy eseménye az általános- és középiskolásokból verbuvált, városi egyesített gyermek- és ifjúsági kórus műsora volt: ötszáz diák énekelte, majd szavalta el Kölcsey Himnuszát, Tompagábor Kornél rendezésében.
Varga Miklósnétól, a Kölcsey gimnázium tanárától megtudtuk, hogy egy-egy iskolából 50-80 diák is szerepelt a közös kórusban. A csapatok először saját intézményükben, saját tanáraikkal készülődtek a nagy eseményre, majd öt nappal az attrakció előtt kezdődtek el a közös próbák.
Az est folyamán egy másik nagy álom is valóra vált: a Kállay kettőst a három legnépszerűbb helyi együttes – a Vegyeskar, a Szimfonikusok és a Zalai Táncegyüttes – adta elő. A kultúranapi rendezvényen Nemes László festőművész, Zalaegerszegért díjas alkotó mondott köszöntőt, felidézve a magyar nép történelmének fontosabb állomásait. Mint mondta, a Magyar Kultúra Napja megmaradásunk, fennmaradásunk ünnepe volt és lesz.
Az eredeti programtól eltérően nem délután, hanem a gálaműsor szünetében nyílt meg a VITRIN képzőművészeti egyesület kiállítása a nézőtér előcsarnokában. Több, mint húsz helyi alkotó mutatta be új műveit. Összesen 58 festmény, 15 szobor és plasztika és két kerámia látható egy hónapon keresztül a nézőtéri galériában.
Török Zoltán, a kulturális bizottság elnöke a tárlattal kapcsolatban elmondta: fontos, hogy a kortárs képzőművészet nyilvánosságot és méltó teret kapjon a városban. A most bemutatott anyag is jól mutatja, hogy Zalaegerszegen tevékeny alkotók élnek és dolgoznak. A kiállításon számos stílus és műfaj képviselteti magát. Ami közös, hogy mindegyik alkotás a közelmúltban készült, és a többségük most először kerül a nagyközönség elé.
A kiállító művészek közül Balogh István Péter és Szabó Attila pénzjutalomban részesült. A következő néhány hétben a közönség is szavazhat a neki legjobban tetsző művészre és alkotására; a kitöltött szavazólapot az előcsarnokban felállított urnába lehet bedobni. A kiállítás bontása után, pedig kiderül, hogy ki lesz a közönségdíjas képzőművész.
A gálaműsor végén átadásra került a már hagyományos Kultúra Mecénása Díj is. Idén a Flextronics International Kft. kapta a kitűntetést.
* * *
Szintén a Magyar Kultúra Napja alkalmából nyílt kiállítása Németh Miklós grafikusművésznek a kertvárosi Liszt Ferenc iskola galériájában. A műveket Németh János keramikusművész, a város díszpolgára ajánlotta az érdeklődők, és a diákok figyelmébe. Amikor először végignézte a tárlatot, éppen próbált az iskola kórusa, s a zene hatására úgy látta, mintha Németh Miklós jellegzetes alakjai megmozdultak volna a falakon. Ebből is látszik, hogy a társművészeteken – a zenének, irodalomnak – milyen fontos szerepe van az értelmezésben. Németh János szerint sok olyan dolog kerül kiállítóterembe, ami nem művészet, hanem művészet-szerű. Nincs benne ugyanis lélek. A művészet nem más, mint az ember lelke. A kultúra pedig csak akkor virágzik, ha van táptalaja. Voltak olyan korok, mikor a művészet és a társadalom együtt lélegzett. Németh Miklós figuráinak megalkotásakor ezekből a korokból merít. Mitológiai, mesebeli, zenei alakjaival nem feltétlenül tükröt tart a grafikus a világ elé. Éppen ellenkezőleg: az emberei tisztaság meseszerű jelképeivel figyelmeztet, hogy létezik egy jobb világ. (Zala-Lap Kft., P.P., Z.A.)
Tartalom megosztása: