Farsang idején elsősorban táncmulatságokat rendeznek. Zalában eddig még nem mutatható ki, ám szerte az országban a farsang legeleje volt a céhek ünnepe. Most a cégek tartják meg újévi összejövetelüket. Az ünnepkör vége a parasztság számára volt fontos, igazából csak azt a három napját hívták farsangnak. Hétfőt, húshagyó keddet, illetve a hamvazószerda utáni csonka csütörtököt. Gönczi Ferenc leírta, hogy ilyenkor volt szokás az úgynevezett alakoskodás.
– Ezek újabb szokások voltak, valószínűleg a 19. század közepe táján keletkeztek, amikor a népi kultúra általános átalakulása és kiszínesedése zajlott. A maszkázásnak általában középkori hagyománya van, ám itt nálunk nem. A tuskóhúzás különböző formáit azonban itt is gyakorolták. Az volt az illendő, hogy a hajnalban kelő, állatokat etető lányok ajtaját tuskóval, favágó székkel betámasztották. Ezzel nehezítették meg a házból való kijövetelt – mondja Marx Mari néprajzkutató. – Másik variáció volt, hogy a kapura kötötték rá a tuskót. Ez inkább már a megszégyenítést szolgálta, hiszen azoknak járt, akiknek nem kérték meg a kezét.
– Miért éppen a farsang volt a nagy lánykérések ideje?
– Nem véletlen, hiszen ilyenkor fonóba, tollfosztóba jártak a lányok, legények. Ennél jobb alkalom nem volt az ismerkedésre, a szerelem beteljesedésére. A pártában maradt lányoknak néhol szó szerint magukkal kellett húzniuk a tuskót, bár itt Zalában ilyenről nem tudunk. A húshagyó kedd úgynevezett termő nap volt. Nagyon sok babona és rituális szokás kötődik ehhez a naphoz. Voltak például időjárási megfigyelések: ha ilyenkor esett, akkor úgy tartották, hogy jó vastag lesz a kukorica. Voltak ételekhez kapcsolódó rituálék is: a maradék tormával bekent ház sarka a kígyók ellen biztosította az ott lakókat. Vagy a keverőkanalat bedugták a ház rozsszalmája közé, nyáron pedig kivitték a gabona közé, hogy azt a tűz és az üszög fel ne verje. A tormakeverő kanalat a vetőmagos zsákba tették, majd a gabonaföldbe temették, ugyancsak az üszög ellen. Ha kakast vágtak és volt fekete tolla, akkor azt a kert végében a kányák ellen ásták el. A kender, a vele való foglalatosság női munka volt. A kenderfonal akkor jó, ha szép hosszú szára van. A babona szerint tánc közben a lányoknak nagyot kellett ezért ugrani, a nőknek kellett hosszú utat megtenni, hogy a szál minél hosszabb legyen. Olyan jóslásformáról is tudunk, hogy megdöngették a lányok a disznóól oldalát, és ha kicsit visítottak a bentlakók, akkor legény, ha nagy visítás volt, akkor özvegyember lesz a párjuk.
– Milyen jellegzetes étkekről tudunk?
– Legfontosabb szerepe a húsnak volt. A korábbi időkben a főtt hús volt a jellemző. A 19. században már volt pecsenye is, ám még utána is a húsleves volt a legfontosabb farsangi étek. Úgy tartották, hogy még a legszegényebb embernek is kilenc koncnak és kilenc mérő kanálnyi tésztának kellett lennie húshagyó kedden az asztalon. Aki ennyit sem tudott prezentálni, akkor az tényleg nagyon szegénynek számított. Amikor divatba jöttek a sült tészták, sokan fánkot sütöttek. Ehhez is kapcsolódott egy termékenységi babona. Február volt a gyümölcsfák tisztításának és oltásának az ideje. Ha azokból az ágakból sikerült akkor tüzet rakni, és azon tudtak fánkot sütni, akkor megóvta a fákat a kártevőktől. A fánk édes, lekváros, szalagos volt. Egy házban akkor volt érdemes sütni,  ha sokan voltak, hiszen csak így értelme a vigalomnak.