A mű a második világháború előtt játszódik Ausztriában. Egy apácakolostorban egy „újonc” apáca nehezen illeszkedik be, a többiek nem hiszik, hogy az ő helye a kolostorban lenne. Munkát adnak neki: egy osztrák tábornoknál kell a gyermekekre vigyáznia. A tábornoknál az élet azonban nem olyan, mint amire ő valaha is gondolt volna. A házban rendkívüli fegyelem uralkodik, mindenkinek külön hívó „sípszava” van, még ő is kap egyet. Ha jól tudom, az apácát Mariának hívják. Megtudjuk, hogy a tábornok azóta ilyen szigorú, amióta a feleségét elveszítette. Maria megpróbálja megtörni a házban uralkodó nagy fegyelmet, méghozzá énekléssel. A tábornok azonban először ezt elutasítja, nem akar zenét a házban, de később minden megváltozik. A gyerekek korábban minden dadát elűztek, de Mariát nem akarták elűzni, sőt, amikor ő elhagyta a házat, vissza akarták hozni. A tábornok végül megengedte, hogy énekeljen a gyermekeinek, később pedig csatlakozott is hozzájuk. Teltek a napok, és a tábornok megkérte Maria kezét. Ez lehetséges volt, hiszen ő még nem volt igazi apáca, csupán próbaidős volt. A házasság után a történet még nem ért a végére. Ausztriát ugyanis megszállták a németek, megtörtént az Anschluss. A tábornok számára felajánlották egy flotta parancsnokságát, ő azonban nem akart együttműködni a németekkel. A család Svájca szökött egy koncert után.

A musical története nekem nagyon tetszett. Érdekesek számomra a világháború idején játszódó történetek, igaz, itt nem volt sok utalás, hogy mikor is játszódik a történet. Az osztálytársunk a tábornok egyik lányát játszotta az előadásban. A történet egésze érdekes, az ilyen esemény elég ritka. Aki apácának megy, az általában a rend tagja is lesz, ritka, hogy a próbaidő után mégsem választják azt a hivatást. Érdekes, hogy a gyerekek már akkor is rosszak voltak. A legtöbb dadájukat addig idegesítették, amíg el nem ment mindegyik. Valószínű, hogy ők is próbálkoztak zenével, de nem sikerült nekik semmi. A zene kulcsfontosságú ebben a műben. Már a darab elején is énekeltek. Az ének erejét ábrázolja a mű. A zene hatására megváltoztak a gyerekek, a tábornok, az éneklést lehetett felhasználni a németektől való elmenekülésre. A zene mindent és mindenkit megváltoztatott a jó irányba.

A páholyból nézve teljesen más ez a színházi előadás. Nincsen az ember előtt senki, így mindent tisztán lát. Ez is jobbá teszi a művet. Az előadás hosszú volt, de nem volt egyáltalán unalmas. A színészek nagyon jól játszottak benne, fenntartották az egész darab során a figyelmet. Ehhez a történet is hozzájárult. Igaz, kicsit az álomvilág felé tolódott el a mű, a valós történelmi háttér mellett maga az eset eléggé ritka és valószínűtlennek tűnik. De ez nem változtat semmit a mű értékén, az álomvilágot is jó bemutatni, ha az ember jókedvű szeretne lenni. A gyerekek sípszó szerinti hívása a tábornoknak egy eléggé humoros ötlete volt, ez is inkább alomvilághoz hasonlít. Maria pedig ügyetlen volt apácaként, ezért nem lett volna alkalmas a kolostorban. Ezért is adták oda neki a nevelői állást, hogy megváltoztassák a véleményét. Nem hittem volna először, hogy ő nem fog visszatérni a kolostorba. A mű a szerelmet felerősíti, emiatt Maria a tábornokot választja a kolostor helyett. A gyermekek is fontosak lettek számára. Érdekes volt számomra, hogy egy kisebb döntés ennyire megváltoztathatja az emberek életét. A színpad hátterét is jól megoldották, a helyszínek szépen lettek kivitelezve.

Nagyon örülök, hogy ez az előadás kötelező volt, nagyon jó volt végignézni. Maradandó emlék marad.

Könczöl Bálint (12.a)
Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium