Ritka elveszett világ ez, nem olyan, mint az oldszkúl, amelyik ember teheti az már csak kockul.

Környékemen, ha az ember lemozdul, Soproni a kezébe, mint egy vagány, oszt kúl.
Aki leolt valakit, az már béna, nem kell ide egyéb, csak egy ideális séma.

Kitépett alkotói véna, ha mellettem vakersz, nem születik meg a téma.
Fülessel beadom a lazát, de később, az idő múltával, sem veszem kezembe a kaszát.
Én nem veszem be az idétlen masszát, mert úgy is kiderül, a saját érdekből szőtt szöveg nyeri el a hasznát.

Minőségi reppek elillanak, mint egykor a djuice, de szövegem bezúz, akár a kórházi infúzz.

Táplálékom okán már a kín nyúz, tömegbe bulizz, ne szí-túzz.

Az emberek vérre mennek, alomra áll a buta tudat, z önös érdek mezején a pénz és sárm beszél, kutya ugat.

Barátodnak megmondod az igazat, bemutat, érzés, amit tőle kapsz, soha nem nyugtat.

Nincs sok ismerősöm, de akikkel jóban vagyok, azokat kedvelem, egyúttal a kétszínűeket magamtól terelem.

Baljós szerelmek akár egyéb után, ne bánkódj mereven, téged semmi nem állíthat meg, erre törekedj hevesen!

Persze már az életben egyre több az állat ember, hiába kapálózunk, egyszer elnyel a bánat tenger.

Tévhitünkben átmegy rajtunk egy titokzatos henger, kiút keresése helyett nem marad más, csak a kender.

Megmentenélek szívesen ember, de ha csekkolsz, megfordul a fejedbe, hogy tedd el!
Hallgass egyénedhez illő tracket, állj le a szennyel, első lépésbe, ha betartod ezt, magasságba eggyé válsz a mennyel.

Még egy tévhit, hogy az ember a világ ura, mi???

De mint kártyavárat, bármikor összedöntheti életét a Tsunami.

Egyszer minden pusztul, de nem lesz nagy hát szeled, ezért jobb, ha Pá!-zol Drága Föld, ég Veled!

Molnár Márk (10.b)
Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium