Az egymásra való odafigyelés, a szeretetünk kimutatása mások iránt nagyon fontos, és szerves része a társadalmi életnek is. Sokan szégyellik kimutatni érzéseiket, mert úgy gondolják, mindez gyengének és szentimentálisnak láttatja őket mások szemében. Azonban ez nem így van. Mindenkinek szüksége van szeretetre, és arra, hogy ő is adhasson belőle másoknak. A szeretet először a fejünkben dől el, és azután okoz jó érzéseket a lelkünkben. Nem szabad hagynunk, hogy a külvilág befolyásolja az érzelmeinket. Bár valójában nem is befolyásolhatja őket, hiszen a legtöbb ember nem mutatja ki az érzéseit, mert félnek attól, hogy ezáltal majd sebezhetővé válnak. Viszont érzékeink elfojtásának következtében gyakrabban fordul elő, hogy megbántunk másokat, illetve hogy bezárkózunk a világ elől.

„Csak a szeretet érzés igazi megélése, gyakorlása vezet a kiteljesedett emberi létezéshez, önmagunkkal való harmóniához, a boldogsághoz, belső énünkkel összeforrott létezésünkhöz.”

Azzal pedig senki sincs tisztában, hogy mindenkinek meg kell tanulnia szeretni. A cél nem az, hogy saját magunkat szerethetővé tegyük, sokkal inkább az, hogy megtanuljunk másokat önzetlenül szeretni.
„Aligha van még egy tevékenység, még egy vállalkozás, amely olyan vérmes reményekkel és kilátásokkal indul és mégis rendre olyan kudarcot vall, mint a szeretet.”
 
A magányos emberek állandó szorongásban élnek, sokszor pedig emiatt jutnak el arra a szintre, hogy az alkohol, a cigaretta vagy a drogok rabjává válnak.

A szeretet, mint fogalom magyarázatára a legjobb példát talán az jelenti, ha megvizsgáljuk a különböző korok nő-, illetve férfiideáljait. Míg a viktoriánus korban az volt a hagyomány, hogy érdekházasságok születtek, melyekből később aztán kialakulhatott a szerelem vagy a szeretet érzése, és ahol a nőnek ún. alárendelt szerepe volt a férfival szemben, addig a 19-20. század nőideálja például a rámenősség volt. Vagy míg régen a férfiaktól azt várták el, hogy minél becsvágyóbbak és erőszakosabbak legyenek, addig manapság már a türelem és a megértés vált a férfi erényeinek fő meghatározójává. Azonban, ha valaki nem felel meg ezeknek az elvárásoknak, az már nem szeretetreméltó. Sajnos ma már ez így működik. De mindez nem meglepő egy olyan világban, ahol cserekereskedelem folyik, és azt várjuk el másoktól, amit mi magunk is adni tudunk. Hiszen a piacon sem adunk el olyan árut, amelyért nem ugyanolyan minőségű tárgyat kapunk cserébe, vagy amelynek értéke nem haladja a sajátunkat.       
 
A szeretet művészet, melyet ugyanúgy meg kell tanulnunk művelni, mint például a festészetet vagy a rajzolást. Azonban, ahhoz, hogy elsajátítsuk ezt a mesterséget, szükségünk van arra, hogy megtanuljuk a szeretet elméleti alapjait, aztán pedig a gyakorlatban is tudnunk kell alkalmazni őket. De a legfontosabb dolog az, hogy mindezt szenvedéllyel tegyük. Festeni, olvasni, hangszeren játszani is csak az tanulhat meg igazán jól, aki szenvedélyes szeretettel végzi a munkáját.

A legfelháborítóbb dolog az, hogy sokan úgy gondolják, a szeretetnek ára van. Mégpedig bármilyen módon megfizethető ára. A szeretetet nem vásárolhatjuk meg, nem zsarolhatjuk ki. Meg kell tanulnunk művelni, és kiérdemelni. „A szeretet tevékenység, nem passzív érzelem; nem beleesünk, hanem helytállunk benne.”

Az alkotó személyiséget, a művészi lelket örömmel tölti el, ha adhat. Ezáltal érzi a hatalmat, az erőt, ami a birtokában van. Az anyagi dolgok világában szeretetet adni egyenlővé válik a gazdagság fogalmával. Nem az igazán gazdag, aki többet birtokol bárki másnál, hanem az, aki többet ad, mert gyakran, akinek több van, az tart attól, hogy nincstelenné válik, ezért mindent megtart magának. Az önzetlen szeretettel rendelkező ember nem azért ad, hogy utána kapjon.

Gyerekeket kérdeztek meg egy felmérés során, hogy szerintük mit jelent a szeretet? Rengeteg komoly válasz született annak ellenére, hogy a megkérdezettek életkora négy és nyolc év között volt. Egy nyolc éves kislány például így nyilatkozott a szeretetről: „Amikor nagyinak begyulladtak az izületei, nem tudott már előrehajolni, hogy kifesthesse a lábán a körmeit. Most mindig a nagypapa festi a nagyi körmeit, pedig neki is izületgyulladása van. Ez a szeretet.” Vagy egy másik, egy hét éves kisfiútól származó idézet, amely véleményem szerint a legjobban kifejezi a szeretet mibenlétét: „A szeretet az, ami Karácsonykor a szobában van. Ha egy pillanatra abbahagyod az ajándékok kicsomagolását, akkor lehet meghallani.”

„A szeretet hiánya a világ legsúlyosabb betegsége. Ez okozza a kapzsiságot, hatalomvágyat, agressziót, bűnözést, éhezést, bosszút, gyűlöletet, irigységet….”

Márkus Mietta (10.b)
Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium