A vadonban a helyük, nem a kertedben! – Felhívás a városi vadetetés visszaszorítására

A városokban megjelenő vadállatok, bármennyire is szépek és aranyosak, rengeteg kockázatot hordoznak. Emberre és állatra is veszélyes betegségeket terjesztenek, balesetet okoznak, és félelmet kelthetnek a lakosságban.

Az utóbbi időben egyre jobban terjed a rókák etetése, amely rengeteg kockázatot rejt magában.

A rókák városiasodása önmagában is számos problémát okoz, nem szabad ezt az etetéssel és az emberhez szoktatással tetézni.

A rókák rengeteg betegséget hordoznak, amelyek közül több akár halálos zoonózis (veszettség, rókagalandféreg), valamint háziállatokra is végzetes betegség (babésia, szívférgesség, szopornyica, rüh).

A rókák számára is kifejezetten veszélyes a városi lét, hiszen nap mint nap szembesülünk az elütött városi rókák szívfacsaró látványával.

Az etetéssel a városi rókák populációja gyorsabban növekszik, és egyre inkább elveszítik természetes félelmüket az emberrel szemben. Az etetés, habár a jóindulat vezérli, valójában többet árt a rókáknak; koncentráltan jelennek meg egy területen, ezáltal egymás között, és a háziállatok között is gyorsabban terjesztik a betegségeket. A környéken lakók sem biztos, hogy örülnek a jelenlétüknek, ami szintén rengeteg konfliktust okozhat.

A legfontosabb, rókák által terjesztett betegségek:

1. Veszettség (Rabies)
Talán a legismertebb és legrettegettebb, rókákhoz köthető zoonózis.

• Kórokozó: A veszettség vírusa (egy Rhabdovírus).
• Terjedés: A vírus elsősorban a fertőzött állat nyálában található meg nagy koncentrációban. A terjedés leggyakoribb módja a harapás, de a fertőzés átvihető karmolással (ha a karom nyállal szennyezett) vagy úgy is, ha a fertőzött nyál sérült bőrre vagy nyálkahártyára (szem, száj) kerül. A róka az egyik legfontosabb rezervoárja és terjesztője a veszettségnek Európa számos részén, beleértve Magyarországot is, bár a szervezett vakcinázási programok jelentősen csökkentették az előfordulását.
• Tünetek rókában: A veszett rókák viselkedése megváltozik. Kezdetben lehetnek szokatlanul szelídek vagy éppen ellenkezőleg, agresszívak. Később neurológiai tünetek jelentkeznek: tántorgás, bénulás (gyakran a hátsó lábakon kezdődik), nyelési nehézség (ez okozza a habzó szájat, mivel nem tudják lenyelni a nyálukat), fény- és hangérzékenység, görcsrohamok. A betegség lefolyása az állatban mindig halálos.
• Tünetek emberben: A lappangási idő változó (néhány naptól akár több évig is terjedhet, de általában 1-3 hónap). A kezdeti tünetek nem specifikusak: láz, fejfájás, rossz közérzet, valamint a harapás helyén jelentkező égő, viszkető érzés. Később súlyos neurológiai tünetek alakulnak ki: szorongás, zavartság, izgatottság, hallucinációk, nyelési nehézség (víziszony), bénulások, kóma. A tünetek megjelenése után a betegség gyakorlatilag minden esetben halálos.
• Kockázat és megelőzés: A legnagyobb kockázatot a veszett állattal való közvetlen érintkezés jelenti. A megelőzés kulcsa:
• Háziállatok (kutyák, macskák) kötelező és rendszeres veszettség elleni oltása. Ez nemcsak az állatot védi, hanem megszakítja a fertőzési láncot az ember felé.
• Kerülni kell a vadon élő állatokkal, különösen a rókákkal való érintkezést. Soha ne próbáljunk meg betegnek tűnő vagy szokatlanul viselkedő rókát megérinteni, befogni vagy megetetni.
• Azonnali orvosi ellátás keresése harapás vagy sérülés esetén. Gyanús állattal történt expozíció után haladéktalanul orvoshoz kell fordulni, aki eldönti a posztexpozíciós profilaxis (oltássorozat) szükségességét. Ez a tünetek megjelenése előtt beadva életmentő lehet.
• Gyermekek felvilágosítása a vadállatokkal kapcsolatos veszélyekről.
• Az erdei rókaállomány szájon át történő vakcinázása (csalétekbe rejtett vakcina kiszórása), amely Magyarországon és Európa-szerte sikeresen csökkentette a veszettség előfordulását a rókapopulációban.

2. Echinococcosis (Rókagalandférgesség)
Ez egy alattomos és rendkívül súlyos parazitás megbetegedés, amelynek két fő formája van, és a rókák elsősorban az egyik (az alveoláris) terjesztésében játszanak kulcsszerepet.
• Kórokozó:
• Echinococcus multilocularis: Ez a féreg okozza az alveoláris echinococcosist (AE). A róka a végleges gazdája, a bélrendszerében élnek a kifejlett férgek, amelyek mikroszkopikus méretű petéket termelnek. Ezek a peték a róka ürülékével kerülnek a környezetbe. A köztigazdák (főként kisrágcsálók, pl. pockok) a petékkel szennyezett táplálék elfogyasztásával fertőződnek. Bennük a petékből lárvák kelnek ki, amelyek a májban (ritkábban más szervekben) sokkamrás, daganatszerű képleteket (cisztákat) hoznak létre. A róka a fertőzött rágcsáló elfogyasztásával fertőződik újra, így zárul a ciklus. Az ember véletlen köztigazda: a rókaürülékkel szennyezett talajról, növényekről (erdei gyümölcsök, gombák, zöldségek) vagy vízből a peték szájon át történő felvételével fertőződhet. A lárva az emberi májban (leggyakrabban) daganatszerűen, infiltratívan növekszik, áttéteket képezhet más szervekbe (tüdő, agy). Ez a forma nagyon veszélyes.
• Echinococcus granulosus: Ez okozza a cisztás echinococcosist (CE). Ennek a féregnek a fő végleges gazdái a kutyák és más kutyafélék (beleértve a rókákat is, bár kisebb jelentőséggel, mint az AE esetében). A köztigazdák főként a növényevő patások (juh, kecske, szarvasmarha, sertés). Az ember itt is véletlen köztigazda, a kutyaürülékkel szennyezett környezetből vagy közvetlen érintkezéssel veheti fel a petéket. A lárvák nagy, folyadékkal telt, egykamrás cisztákat képeznek leggyakrabban a májban és a tüdőben. Bár ez is súlyos betegség, általában kevésbé agresszív, mint az AE. A rókák szerepe ebben a ciklusban alárendeltebb a kutyákéhoz képest.
• Terjedés (Emberre vonatkozóan, főként AE): A fertőzés a mikroszkopikus féregpeték lenyelésével történik. Ezek a peték rendkívül ellenállóak a környezeti hatásokkal (pl. fagyással) szemben, hónapokig, akár egy évig is fertőzőképesek maradhatnak a talajban, különösen nedves, hűvös környezetben. A fertőzés forrásai lehetnek:
• Mosatlan erdei gyümölcsök: Szeder, málna, áfonya, szamóca, amelyek alacsonyan nőnek és könnyen szennyeződhetnek rókaürülékkel.
• Mosatlan, nyersen fogyasztott kerti zöldségek, saláták: Ha a kertbe rókák járnak be.
• Gombák: A földről szedett gombák felületére tapadt peték.
• Szennyezett talaj: Kertészkedés, földmunka utáni elégtelen kézmosás.
• Szennyezett víz: Ritkábban, de előfordulhat.
• Fertőzött róka bundájának simogatása utáni elégtelen kézmosás: Bár a peték elsősorban az ürülékkel ürülnek, az állat szőrére is rátapadhatnak.
• Tünetek rókában/kutyában: A végleges gazdákban (róka, kutya) a bélben élősködő férgek általában nem okoznak észrevehető tüneteket, még súlyos fertőzöttség esetén sem. Ezért egy egészségesnek tűnő róka is ürítheti a veszélyes petéket.
• Tünetek emberben (AE): A betegség rendkívül alattomos, a lappangási idő nagyon hosszú (5-15 év is lehet!). A lárva a májban lassan, rosszindulatú daganathoz hasonlóan növekszik, roncsolva a szerv szöveteit és gyakran későn okoz csak tüneteket. A tünetek lehetnek:
• Jobb bordaív alatti fájdalom, diszkomfortérzés.
• Májmegnagyobbodás.
• Sárgaság (a bőr és a szemfehérje sárgás elszíneződése).
• Hasi fájdalom, puffadás.
• Fogyás, gyengeség, láz.
• Ha a lárva áttétet képez, a tünetek az érintett szervtől függenek (pl. tüdőben köhögés, mellkasi fájdalom; agyban neurológiai tünetek).
• A diagnózis képalkotó eljárásokkal (ultrahang, CT, MRI) és szerológiai vizsgálatokkal történik. A kezelés komplex (gyógyszeres, sebészi), de a betegség prognózisa gyakran rossz, különösen késői felismerés esetén.
• Kockázat és megelőzés: A kockázatot a fertőzött területeken való tartózkodás és a nem megfelelő higiénia jelenti. Különösen veszélyeztetettek az erdei munkások, vadászok, gombászok, erdei gyümölcsöket gyűjtők, kertészkedők, valamint azok a kutyatulajdonosok, akiknek kedvence rágcsálókra vadászik vagy rókák által látogatott területeken sétál. A megelőzés lépései:
• Alapos kézmosás: Kertészkedés, földmunka, erdei kirándulás után, valamint étkezések előtt szappannal és meleg vízzel.
• Erdei gyümölcsök, gombák alapos mosása: Ideális esetben a földhöz közel termő gyümölcsöket (szamóca, áfonya) főzés vagy alapos mosás után fogyasszuk csak. A magasabban termő gyümölcsök (pl. faágon) kevésbé kockázatosak. A mosás csökkenti, de nem feltétlenül távolítja el az összes petét. A főzés (60°C felett) biztonsággal elpusztítja a petéket.
• Kerti zöldségek alapos mosása vagy főzése, különösen, ha rókajárta területről származnak.
• Kutyák rendszeres és megfelelő féregtelenítése: Különösen a rágcsálókat fogyasztó vagy vadászó kutyák esetében fontos a prazikvantel hatóanyagú szerek használata, amelyek hatékonyak az Echinococcus ellen is. Kérje állatorvosa tanácsát a megfelelő készítményről és gyakoriságról!
• Ne engedjük a kutyákat szabadon kóborolni, és felügyeljük őket, hogy ne egyenek rágcsálókat vagy ismeretlen eredetű dögöt.
• Ne etessünk rókákat, és tegyük számukra kevésbé vonzóvá a környezetünket (pl. zárt szemetesek).
• Kerüljük a rókaürülékkel való közvetlen érintkezést. Ha ürüléket kell eltávolítani (pl. a kertből), használjunk kesztyűt és lapátot, majd alaposan mossunk kezet.

3. Rühösség (Sarcoptes Scabies var. canis)
Bár a köznyelvben gyakran csak „rühként” emlegetik, a rókákat leggyakrabban a Sarcoptes scabiei var. canis nevű rühatka egyik variánsa támadja meg, amely kutyákra is erősen fertőző, és átmenetileg embert is megfertőzhet.
• Kórokozó: Sarcoptes scabiei rühatka. Ezek mikroszkopikus méretű paraziták, amelyek a bőr legfelső rétegébe fúrják magukat, ott járatokat készítenek és petéket raknak le.
• Terjedés: A fertőzés közvetlen érintkezéssel terjed beteg állatról egészségesre. A rókák közötti átvitel gyakori. A kutyák megfertőződhetnek beteg rókával való találkozáskor, vagy akár a róka által használt odú, fekhely felkeresésekor is, mivel az atkák rövid ideig a környezetben is életképesek maradhatnak (pl. lehullott szőr, pörkök). Az ember is megfertőződhet közvetlen érintkezéssel (pl. beteg róka vagy fertőzött kutya simogatása), de az ember nem ideális gazdája ennek az atkafajtának, így a fertőzés általában átmeneti és önlimitáló.
• Tünetek rókában: A rühös róka állapota rendkívül súlyos lehet. Jellemző a nagyon erős viszketés, az állat folyamatosan vakarózik, dörzsölőzik. Ennek következtében kiterjedt szőrhullás alakul ki, különösen a könyökön, csánkon, füleken, hason. A bőr megvastagszik, kipirosodik, pörkök, sebek, másodlagos bakteriális fertőzések alakulnak ki. A legyengült, szőrtelen állat lesoványodik, és végül elpusztulhat a kimerültség, fertőzések vagy a hideg miatt.
• Tünetek kutyában: Nagyon hasonlóak a rókában látottakhoz: intenzív viszketés, szőrhullás (főleg fül széle, könyök, csánk, mellkas, has), bőrpír, pörkök, sebek. Kezelés nélkül a kutya állapota is leromolhat.
• Tünetek emberben: Ha az ember fertőződik a róka vagy kutya rühatkájával, általában lokalizált, erősen viszkető bőrkiütések jelennek meg azokon a területeken, amelyek érintkeztek az állattal (pl. alkar, has, mellkas). Kis piros göbök, esetleg hólyagocskák láthatók. Mivel az ember nem megfelelő gazda, az atkák nem tudnak tartósan szaporodni, és a tünetek általában néhány hét alatt maguktól elmúlnak, miután a fertőzés forrását (a beteg állatot) kezelik, és a környezetet megtisztítják. Azonban a viszketés nagyon kellemetlen lehet.
• Kockázat és megelőzés: A kockázat a beteg állattal vagy szennyezett környezettel való érintkezés. A megelőzés fő pontjai:
• Kerülni kell a láthatóan beteg, rühösnek tűnő rókákkal való érintkezést.
• Kutyákat pórázon kell sétáltatni olyan területeken, ahol rókák előfordulhatnak.
• Ne engedjük a kutyákat rókavárakba, odúkba bemászni.
• Ha kutyánkon rühösségre utaló tüneteket észlelünk, haladéktalanul vigyük állatorvoshoz. A rühösség kutyában hatékonyan kezelhető gyógyszerekkel.
• Ha emberen jelentkeznek kiütések egy beteg állattal való érintkezés után, forduljunk bőrgyógyászhoz, aki megfelelő viszketéscsillapító kezelést javasolhat.
• Fertőzött állat esetén a környezet (fekhely, takarók) alapos tisztítása, fertőtlenítése is fontos lehet.

4. Leptospirózis
Ez egy bakteriális megbetegedés, amely számos vadon élő és háziállatot érinthet, és az emberre is veszélyes. A rókák is lehetnek a baktérium hordozói és ürítői.
• Kórokozó: Leptospira nemzetségbe tartozó baktériumok (több szerotípus létezik).
• Terjedés: A baktériumok a fertőzött állatok vizeletével ürülnek, és a környezetben, különösen nedves talajban, állóvizekben (tócsák, tavak, lassú folyású folyók) hónapokig életképesek maradhatnak. A fertőzés leggyakrabban sérült bőrön vagy nyálkahártyán (szem, száj, orr) keresztül történik, amikor az ember vagy állat szennyezett vízzel vagy talajjal érintkezik. Ritkábban fertőzött állat harapásával vagy szennyezett táplálék, víz fogyasztásával is átvihető. A rókák, mint sok más vadon élő állat (pl. rágcsálók, sünök), tünetmentesen is hordozhatják és üríthetik a kórokozót a vizeletükkel, így szennyezve a környezetet.
• Tünetek rókában: Gyakran tünetmentes hordozók, de okozhat a betegség lázat, levertséget, vese- vagy májkárosodást is náluk.
• Tünetek kutyában: A kutyák különösen fogékonyak lehetnek. A tünetek változatosak: láz, levertség, étvágytalanság, hányás, hasmenés, sárgaság (májkárosodás miatt), fokozott szomjúság és vizelés (vesekárosodás miatt), izomfájdalom, sántítás. A betegség súlyos, akár halálos is lehet. Létezik védőoltás kutyák számára a leggyakoribb szerotípusok ellen.
• Tünetek emberben: A betegség lefolyása változatos, az enyhe, influenzaszerű tünetektől (láz, hidegrázás, fejfájás, izomfájdalmak, kötőhártya-gyulladás) a súlyos, életveszélyes állapotig (Weil-kór) terjedhet, amely sárgasággal, veseelégtelenséggel, tüdővérzéssel jár. A diagnózis laboratóriumi vizsgálatokkal történik, a kezelés antibiotikumokkal lehetséges, különösen korai szakaszban.
• Kockázat és megelőzés: A kockázatot a szennyezett vízzel vagy talajjal való érintkezés jelenti. Veszélyeztetettek a mezőgazdaságban, állattenyésztésben dolgozók, csatornatisztítók, állatorvosok, vadászok, valamint azok, akik szabadidős tevékenységeik során (pl. úszás, horgászat, túrázás nedves területeken) érintkezhetnek szennyezett környezettel. A megelőzés:
• Kerülni kell az úszást, fürdést potenciálisan szennyezett állóvizekben, különösen árvizek után.
• Védőfelszerelés (kesztyű, vízálló ruha, csizma) használata munkavégzés során, ha fennáll az expozíció veszélye.
• Bőrsérülések megfelelő lefedése, ellátása.
• Rágcsálóirtás a lakókörnyezetben.
• Kutyák leptospirózis elleni védőoltása (kérje állatorvosa tanácsát).
• Alapos kézmosás a szabadban végzett tevékenységek vagy állatokkal való érintkezés után.

5. Tularémia („Nyúlpestis”)
Bár a neve a nyulakra utal, számos más állat, köztük a rókák is megfertőződhetnek és szerepet játszhatnak a betegség terjesztésében, akár hordozóként, akár a fertőzött kullancsok terjesztőjeként.
• Kórokozó: Francisella tularensis baktérium.
• Terjedés: A baktérium rendkívül fertőző. A terjedés többféle módon történhet:
• Fertőzött kullancsok vagy szúnyogok csípése. Ez a leggyakoribb út Európában.
• Beteg vagy elhullott állatokkal való közvetlen érintkezés, azok nyúzása, feldolgozása (a baktérium sérült bőrön át is bejuthat).
• Szennyezett víz vagy élelmiszer fogyasztása.
• Fertőzött por vagy aeroszol belélegzése (pl. mezőgazdasági munkák során).
• A rókák megfertőződhetnek beteg rágcsálók elfogyasztásával vagy kullancscsípéssel, és hordozhatják a baktériumot, illetve a bundájukon lévő fertőzött kullancsokat is terjeszthetik.
• Tünetek rókában: A fogékony állatokban láz, levertség, étvágytalanság, nyirokcsomó-duzzanat, tüdőgyulladás alakulhat ki, gyakran elhulláshoz vezet.
• Tünetek emberben: A tünetek attól függenek, hogyan jutott be a kórokozó a szervezetbe. A leggyakoribb forma a kullancscsípés helyén kialakuló fekély és a regionális nyirokcsomók fájdalmas duzzanata. Emellett hirtelen kezdődő magas láz, hidegrázás, fejfájás, izomfájdalom jellemző. Más formák is előfordulhatnak: szemészeti (kötőhártya-gyulladás nyirokcsomó-duzzanattal), szájgarati (torokfájás, fekélyek), tüdőérintettség (tüdőgyulladás, mellkasi fájdalom) vagy általános, lázas megbetegedés (typhoid forma). A diagnózis laboratóriumi vizsgálatokkal történik, a kezelés antibiotikumokkal hatékony.
• Kockázat és megelőzés: Kockázatot jelent a kullancsoknak kitett területeken való tartózkodás, a vadászat, a mezőgazdasági munka, és a potenciálisan szennyezett vízzel való érintkezés. Megelőzés:
• Kullancsok elleni védekezés: Megfelelő öltözet (hosszú nadrág, ing, zokniba tűrt nadrágszár), kullancsriasztó szerek használata, a test rendszeres átvizsgálása és a kullancsok mielőbbi, szakszerű eltávolítása.
• Kesztyű használata vadállatok nyúzásakor, feldolgozásakor.
• Kerülni kell az ismeretlen eredetű, nem ellenőrzött forrásból származó víz fogyasztását.
• Óvatosság az elhullott állatokkal.
Macskák és a popkultúra

6. Egyéb paraziták és kórokozók
A fentieken kívül a rókák ürüléke potenciálisan hordozhat más, kevésbé specifikus vagy ritkábban emberi megbetegedést okozó parazitákat és baktériumokat is:
• Orsóférgek (pl. Toxocara canis): Bár főként a kutyák parazitája, a rókák is fertőződhetnek és üríthetik a petéket. Az ember (főleg gyermekek) a petékkel szennyezett talaj (pl. homokozó) révén fertőződhet. A lenyelt petékből kikelő lárvák a szervezetben vándorolnak (larva migrans), és különböző szerveket (máj, tüdő, szem, agy) károsíthatnak (toxocariasis). A kutyák rendszeres féregtelenítése itt is kulcsfontosságú.
• Kampósférgek (pl. Uncinaria stenocephala): Ezek a bélférgek a rókákban és kutyákban is előfordulnak. A lárvák a bőrön keresztül is behatolhatnak, emberben bőrgyulladást (larva currens) okozhatnak.
• Baktériumok (pl. Salmonella, Campylobacter, Yersinia): A rókák ürüléke, mint más állatoké, tartalmazhat olyan baktériumokat, amelyek szennyezett élelmiszerrel vagy vízzel, illetve elégtelen higiénia esetén emberi gyomor-bélrendszeri megbetegedéseket okozhatnak (hasmenés, hányás, láz).