– Korábban csapatban versenyeztem, most egyéni indulóként. A munka mindkét esetben ugyanannyi, de a sikert jobban a magaménak érzem. A felkészülést pókerhoz értő barátaim segítették, valószínűleg nekik ajándékozom majd a csokoládé asztalt, mely azóta néhány kiállítást megjárt már. A leendő cukrászoknak azért tartottam élménybeszámolót, hogy tudják, ez a szakma nemcsak arról szól, hogy reggel bemegyek a munkahelyre, elkészítem a süteményeket és megyek haza, hanem vannak sokkal szebb részei, a versenyek, a bajnokságok.

Arról beszéltem a diákoknak, hogy hogyan zajlik mindez, mire kell ügyelni, mi a verseny menetrendje. A cukrász kategória elég összetett, kevesen próbálkoznak vele. A mostani olimpián, amit a szakácsokkal közösen rendeznek, sok magyar indult, de C kategóriában, azaz cukrászatban mindössze ketten.

– A mindennapjaidban hoz-e változást ez a szép eredmény?
– Maradok a szakmában, továbbra is végzem a dolgom. Jövőre a magyar bajnokságon szeretnék indulni, hogy a következő nemzetközi versenyt megcélzom-e azt még nem tudom. Vannak, akik azt mondják, ja csak bronz. Azt szoktam felelni, oda kell menni és megpróbálni. Nem osztogatják ingyen az érmeket. A versenyektől nem kifelé leszünk nagyobbak, hanem saját magunknak bizonyítás, hogy elmentem és megtettem.

(Zala-Lap, B. K.)