Amikor meghallottuk az ötletet, elkezdtünk gondolkodni: vajon minek öltözzünk be? Végül megszületett a döntés: 101 kiskutya!

Először kiosztottuk a szerepeket. Kiválasztottunk két csibészt, akiknek az volt a feladatuk, hogy elrabolják a dalmatakölyköket. Persze, kellett egy Szörnyella is. Senkinek se fűlött hozzá a foga-kétségbeesésében osztályfőnökünk, Gurnik Ferencné, Jutka néni bevállalta volna! Végül mégis én lettem De Frász kisasszony!

Ahogy közeledett a farsang, egyre inkább beleéltük magunkat a történetbe. A kutyák füleit közösen készítettük, a jelmez többi részét pedig mindenki önállóan csinálta. A két tolvaj foltozott munkásnadrágot és svájci sapkát kapott. Az én Szörnyella-jelmezem már bonyolultabbnak bizonyult. Hajamat feltupíroztuk, lemosható hajlakkal félig feketére, félig fehérre fújtuk, az arcomat pedig kifestettük. Bundát, szipkát és hegyes orrú, magas sarkú cipőt is kerítettünk. Rémesen hasonlítottam rá!

Órák közti szünetekben, reggel is próbáltuk produkciónkat. Azt azért nem mondhatom, hogy nem okozott gondot a kecses testtartás és a „dámáskodás”, ezért is gyakoroltunk sokat.

Eljött a farsang délutánja. Tantermünkben még egy utolsót próbáltunk, aztán magunkra öltöttük jelmezünket. Majd levonultunk a tornacsarnokba. Az előttünk szereplő osztályok is ötletes bemutatókat hoztak, farkasok üvöltése, kacsatánc, macskák szaladgálása váltakozott.

Dalmatakölykeink kutyaugatásra vonultak a színpadra, zenére pedig a két csibész és Szörnyella (vagyis én) is megjelentünk. A rettegő kutyusok közül parancsomra két picit kaptak fel a csibészek. Hangulatos műsorunk nagy tapsot kapott.

Miután minden osztály bemutatkozott, átöltöztünk, s kezdetét vette a buli! Hatalmas volt a jókedv, sokan táncoltak. Jól éreztük magunkat, s végül is, ez a fontos. Ha én dönthetnék ebben a kérdésben, bizony, egy tanévben nem csak egyszer volna farsang!  

Pete  Dóra  6.c
Landorhegyi Sportiskolai Általános Iskola