Az aranykorona (mese)
– Sose búsulj, uram, királyom, segítek én a bajon! De előbb te segíts nekem!
– Mit tehetnék érted? – kérdezte meglepetten a király.
– Menj el a rengeteg nagy aranyerdő legmagasabb fájához, mássz fel annak legmagasabb ágára, s ott a legkisebb levél alatt találsz egy aprócska aranykoronát, hozd azt el nekem!
A király meg is lelte a kígyó arany koronáját, de ahogy elindult hazafelé, eléje ugrott egy gonosz boszorkány.
– Add oda tüstént az aranykígyó koronáját, különben halál fia vagy! – rikkantotta.
Éppen arra jött a hintóján egy gazdag nemes.
– Segíts nekem, gazdag nemes, cserébe feleségül adom neked a legnagyobb lányomat!
A gazdag nemes kardjával elkergette a boszorkányt, de az kis idő múlva ismét ott termett.
– Tüstént add oda az aranykígyó koronáját! – sikoltozta.
Egy szegény juhász jött épp az úton, a király feléje fordult:
– Segíts nekem, szegény juhász cserébe neked adom a középső lányomat!
A szegény juhász botjával elkergette a boszorkányt.
Már csaknem hazaért a király, amikor harmadszorra is megjelent a boszorkány, és követelte a koronát, de ekkor egy jóságos tündér termett ott.
– Majd én feltartóztatom a boszorkányt, te csak siess, mentsd meg az arany kígyót!
A király hanyatt-homlok rohant a trónterembe és tüstént a kígyó fejére tette a parányi koronát. És lássatok csodát! A palotában minden arannyá változott, a kígyóból pedig arany herceg lett.
– Uram királyom, köszönöm, hogy megtörted a boszorkány átkát. Mostantól nem lesz gondod
semmire, minden aranyom a tiéd.
Volt nagy boldogság a palotában. Az arany herceg kapta a legkisebb királylányt. Megülték a fényes, hármas lakodalmat, s még máig is élnek, ha meg nem haltak.
Csóbor Mátyás 5.a
Petőfi Sándor és Dózsa György Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola
Petőfi Sándor Székhelyiskola
Tartalom megosztása: