Az én keresztem
2013 október 09 - szerda
– Édesanyám, édesanyám, mi az a kereszt? – Hogy mi a kereszt, azt kérdezed, kisfiam? – Igen, azt.
– Ez egy érdekes kérdés. Gyere, ülj az ölembe, és elmesélem neked, hogy mi is az a kereszt. Lehet az tárgy, melyet valamilyen anyagból faragtak ki, például fából. Készülhet ólomból, melyet mintából öntöttek ki. De lehet kőszikla is, melyből kivésték.
– Olyat én is csinálhatok?
– Persze, mihelyst kitanultad az ácsmesterséget édesapádtól, bármit ki tudsz majd faragni. A fa lesz majd az anyagod. De akár rajzolhatsz is. Nézd csak, így. Add a kezed. Most húzunk egy függőleges- majd egy vízszintes vonalat, és már kész is.
– Ez ilyen egyszerű?
– Igen, kis szívem, ez ilyen egyszerű.
– De akkor miért mondta az a szegény bácsi a vásárban, hogy nehéz a keresztje? Hiszen nem volt nála semmi.
– Igen, ez a második jelentése. Minden ember más és más keresztet kap. Valaki könnyebbet, valaki nehezebbet.
– De miért?
– Mert arra születünk, hogy megbírjuk keresztünk súlyát. Így tudunk megküzdeni minden akadállyal, amelyek majd az utunkba állnak. És ha mégsem sikerülne, segítséget kérhetünk az Atyádtól, aki lelkierővel fog minket megerősíteni.
– Atyámtól?
– Igen, tőle. Hisz nagy Ő, és vigyáz rád. Te is kaptál tőle ugyanúgy keresztet. Keresztet, melyet, ha akarsz, formálhatsz, de vigyázz, ez a kereszt visz majd fel oda mellé. Úgy faragd, formázd, hogy méltó lehess mellette lenni.
– Nem értem, édesanyám.
– Nem baj, kis szívem, majd eljön az az idő is, amikor megérted. Most menj, játssz. Úgysem sokáig teheted már, nemsokára sötétedik.
– Rendben, édesanyám.
Eljött az este. Adott egy csókot fia homlokára az anya, finoman betakargatta, és nyugovóra tértek.
Idővel a fiúból férfi lett. Egy nap eljöttek érte, vállára tettek egy keresztet. Súlya nyomta a testét, és ő belülről is nehéznek érezte a keresztjét. Terhe alatt összeroskadt, nem egyszer, sem kétszer. Harmadjára is felállt, még ha segítséggel is, de megküzdött a megpróbáltatásokkal, melyek útjába kerültek. Erősebb és erősebb lett.
Saját keresztjét cipelte. Vitte, vitte a halál irányába, és ezt már ő is tudta. A Golgotára érve keresztjére feszítették.
– Anyám, édesanyám, megértettem a szavad. Atyám hívott engem erre az útra. Ez lett az én keresztem, és a sorsom is egyben. Én formáltam döntéseimmel. S szép lett, szép, ahogy kérted. Megfaragtam, de nem fából, mert az elrohadhat az idő múlásával. Kiöntöttem, de nem ólomból, mert azt tűzzel hevítve elpusztíthatják a gondatlanok. Kivéstem, de nem sziklából, mert az elkoptathat a zord idő miatt. Szeretetből kovácsoltam, melyhez közösséget csatoltam, akik követik majd az utam az Atyához. Akik méltók rá, és keresztjüket ugyanúgy formálják, mint én.
Mert ez az én KERESZTEM!
Alotti Meriem (13.a)
Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium
Tartalom megosztása: