A vásári forgatagban megakadt a szemem az ólomöntők sátrán. Apró figurákat, katonákat láttam náluk ólomból kiöntve. Fémfaragóknak hívták magukat.

A szüleim megengedték, hogy én is önthessek ólomkatonát. Rövid tűnődés után egy páncélos lovagot választottam, aki a kardjára támaszkodik, és a hátán pajzsot tart. A fémfaragók behívtak a pult mögé, ahol kesztyűt és védőszemüveget adtak rám. A folyékony ólom forró, gőze mérgező. Óvatosan kell bánni vele. Az ólmot egy nehéz fémkancsóból öntöttem a formába egy kis lyukon keresztül. Utána még hármat fújtam rá, és készen is volt. A fémfaragók kivették a katonámat a formából, és vízbe mártva lehűtötték. Ezután eltávolították a sorját az öntvényről. Végül régiesnek tűnő bevonatot vittek fel rá, amit ők patinásnak neveztek.

Az ólomkatona most az íróasztalomon áll, és emlékeztet az őrségi kirándulásra.

Kósi Csongor

3.a osztály

Landorhegyi Általános Iskola, Sportiskola