Mindezek ellenére születtek szép eredmények az idei érettségi vizsgák során – mondta érdeklődésünkre Szemes Béla, a művelődési és sportosztály középiskolai referense. Hozzátette: az érettségik lebonyolításánál csak adminisztratív szerepe van az iskolákat fenntartó önkormányzatnak, hiszen az érdemi munkát egy régiós szervezet, az Oktatási Hivatal végzi.

A jegyző feladata a tételek átvétele, őrzése és szétosztása, a művelődési osztály pedig a vizsgák után tájékoztató jelleggel kap adatokat, ám az összesített dokumentumokat a fenntartónak ellen kell jegyeznie.
A tanév végén 37 nappali tagozatos és két levelezős osztály tett érettségi vizsgát a városban. A levelezõsöknek idén elõször nyelvből is vizsgázniuk kellett. Az 1100 diákból közel négyszázan tettek emelt szintű vizsgát valamelyik tárgyból.

Mivel azonban a felsõoktatási intézmények nem követelik meg az emelt szintet, ezért a diákok nem elég motiváltak, hogy nehezebb követelmények elé állítsák magukat. Az elképzelések szerint azonban 2013-tól az egyetemek és a fõiskolák megkövetelnék, hogy minimum egy felvételi tárgyból emelt szintû vizsgát tegyenek a tanulók.
Érdekes az is, hogy fõleg idegen nyelvbõl, történelembõl és matematikából tettek a diákok emelt szintû vizsgát, de egyre népszerûbb a biológia is.

Szemes Béla sajnálatosnak találja, hogy magyar nyelv és irodalomból évről évre fogy ez a szám; idén mindössze hárman merték vállalni a magasabb szintű vizsgát. Az okok után kutatva kiderül, hogy irodalomból és nyelvtanból a tananyagnál jóval szélesebb műveltséget kérnek számon. Így a feladatlapon irodalmi alkotásokhoz kötődő zeneművekre, filmekre, filozófiai irányzatokra, sőt képzőművészeti alkotásokra is rákérdezhetnek. A tanulók emiatt rizikósnak tartják az emelt szintű magyar érettségit.

Amúgy is az az általános vélekedés, hogy jobb egy jól vagy átlagosan megírt középszintű vizsga, mint egy elrontott emelt szintű.
Népszerű viszont az előrehozott (tanév közben letett) érettségi, fõleg ami az idegen nyelveket, az informatikát valamint a két évig oktatott földrajz tantárgyat illeti.
Arra a kérdésre, hogy nehéz volt- e az idei vizsga, a referens azt válaszolta, hogy bizonyos elemeit tekintve igen.

Magyarból például a középszint még a legjobbakat is megdolgoztatta. A szövegértési feladat túlságosan szakszöveg volt (Janus Pannonius művészetével kapcsolatos interjú egy egyetemi professzorral), a Koszotolányi Dezső lírájára írt Karinthy-paródia (Így írtok ti) esetében pedig sokan nem jöttek rá, hogy paródiáról van szó. Az összehasonlító elemzés emiatt nem mindig sikerült.

Ezenkívül a mai fiatalok már nem tudják, mi az, hogy „éjjeliedény”. Így ez szintén zavart okozott.
A 2005 óta működő kétszintű érettségi vizsgarendszerrel a törvényalkotóknak eredetileg az volt a szándéka, hogy a diákok ne csak lexikális tudással, hanem gyakorlati ismeretekkel és összegző, elemző készségekkel is rendelkezzenek. Hogy ez mennyire váltotta be a reményeket? Szemes Béla szerint nem eléggé.

A probléma ugyanis az, hogy űr van az oktatás módszere és a vizsgarendszer között. Hatalmas a tananyag, így változatlanul ismeretközpontú az oktatás. Stresszben van a tanár, hogy bizonyos tárgyak (főleg a folyamatosan bővülő magyar és történelem) esetében lesz-e elég ideje átadni az előírt követelményeket. Nincs szakfelügyeleti rendszer sem, ami segíthetne eligazodni.

Az oktatási referens úgy látja, hogy a jövõben mindenképpen szükség lesz valamilyen sűrítésre, vagy összesítésre a tananyagban. Leegyszerűsítve: el kell dönteni, hogy például ókorból tanítsunk sokat, vagy a jelenhez közelebbi eseményekrõl, áramlatokról. Amíg ez az új rendszerezés nem történik meg, nem jut elég idő a tanórákon készség- vagy ahogy ma hívják, kompetenciafejlesztésre. Márpedig az érettségi vizsgák ezt is számon kérik.

A szakemberek remélik, hogy a 17 éves oktatási törvény helyébe a jövõben új lép, s ez magával hoz új szakképzési és felsõoktatási törvényt is.

Zala-Lap, pP