Bár a beszélgetést inkább a könnyedebb stílus jellemezte, néhány közös gazdasági kérdés azért felvetődött. Így a pályázati eredményesség, a korszerűsödő fűtési berendezések okozta profilbővülés, csakúgy mint az energiaárak alakulása miatti visszatérés a hagyományos tüzelési technikákhoz, illetve a biztonságos fűtési módok. A beszélgetés pezsgős koccintással zárult.

Dr. Gyimesi Endrét arról kérdeztük, megvalósult-e tavalyi kívánsága.
– A családommal nem sikerült annyi időt töltenem, mint szerettem volna, de néhány nap szabadságot igénybe vettem, ami korábban nem volt jellemző. Jövőre szeretnék többet lenni velük, hiszen a háttérben sokat segítik a munkámat. E nélkül nem lehetséges a közéletiség.

– A horoszkópja szerint ön hagyománytisztelő ember.
– Nem nézem meg naponta a horoszkópom, bár tudom, hogy sokan hisznek ebben. A mérleg jegyében születtem, őket a kiegyensúlyozottság és a nyugalom jellemzi, ez rám is igaz. A hagyományokat fontosnak tartom, még azokat is, melyet egyesek már a babonák közé sorolnak. Nem véletlenül maradtak ezek fenn.

– Hagyományossá vált az újévi köszöntő is. Ez kinek volt az ötlete?
– Idén tizedszer gyűlünk össze a Dísz – téren. Annak idején a 2000.-ik évet szerettük volna különös módon ünnepelni, aztán megmaradt ez a szokás. Közös elképzelés volt, de az elsejei kora esti időponthoz én ragaszkodtam. A szilveszteri mulatozás és annak kialvása után, szép közös élmény lehet a tűzijáték és a műsor, együtt lehet a család, találkozni lehet az ismerősökkel.

Zalaegerszeg polgármestere mindehhez hozzátette: nem könnyű eldönteni milyen szavakkal köszöntse a városlakókat. A nehézségeket mindenki érzi, de ő mégis inkább biztatni és lelkesíteni szeretne, vallja, a jelenünk a mi kezünkben van.

Mindenesetre két kedvenc idézetét még az idén megosztotta velünk. „Itt az Újév, újat hozzon, régi jótól meg ne fosszon Hogyha új jót nem is hozhat, vigye el a régi rosszat” (Háromszéki rigmus) „Nem az a fontos, hogy velünk mit tesznek, hanem, az, hogy mi mit teszünk. Életünk olyan, amilyenné gondolataink teszik.” (Marcus Aurelius)

(Zala-Lap, B. K.)