A pedagógus pályát Söjtörön kezdte az 50-es években, majd 1960-ban került Zalaegerszegre a néhány éve indult ének- zene tagozatú általános iskolába, és az itt töltött időt utólag pályafutása csúcspontjának tekintette. Egykori tanítványai nevében mondhatom, hogy mi is, hiszen a Kodály-módszer bevezetésekor kiemelkedőt alkotott az itt élők javára a város művészeti életének megalapozásában betöltött szerepével.

Az ő szívós, kitartó, több évtizedes tanári és karvezetői munkája tanítványaiban testesül meg, akik között van európai hírű, Liszt-díjas zeneszerző, énektanár, kórusvezető, előadóművész és sok zeneszerető ember, aki a Lisztben megélt, zenével átitatott éveket életének kiemelkedő fontosságú, mindenre kiható részének tartja. Marica néninek fontos volt, hogy mindenkiből zeneszerető embert neveljen, még ha esetleg nem is tiszta az illető hangja. Olyan egykori diákjai is vannak, akik a mai napig sem tudják, hogy nekik hamis a hangjuk. Őket elméletből szokta feleltetni.

A Kodály-módszer mostanában sajnos országosan egyre inkább háttérbe szorul, pedig az ’56-os forradalmon és Puskás Öcsin kívül ezért becsül bennünket, magyarokat a világ. (Francia-német szakos tanárként sok külfölditől volt alkalmam hallani ezt a véleményt az évek során.) Lux Mária tanárnő a Kodály-módszer lelkes és szakavatott művelője volt. Nem csak népdalokat és zeneelméletet tanított, hanem a kuruc -nóták, verbunkosok, bújdosó-nóták éneklése előtt olyan történelmi kitekintést adott nekünk 2.-3. osztályosoknak, hogy a Rákóczi-szabadságharc leverése után az „őszi harmat útján” elinduló bújdosókkal együtt csorgott a könnyünk az ének órán. Magyarország három részre szakadásáról kisiskolásként, ének órán, Marica nénitől hallottunk először. Jó alapozás volt a hazafias érzéseink kifejlődéséhez. Hálásak vagyunk érte.

A tőle tanult népdalok beragyogták egész gyerekkorunkat és ifjúságunkat. De nem csak azt! Örömmel csodálkoztam rá a tőle tanult népballadákra a Duna -TV pünkösdi székelyföldi közvetítése alkalmával is. Hihetetlen gazdagságot kaptunk tőle: népszokások, rigmusok, regölések, népművészet és viseletek mind-mind szóba kerültek az óráin, ami nem csoda, hiszen Ortutay Gyula néprajztudós óráit is látogatta diákkorában.
Nem csak tudománnyal vértezett fel bennünket, nagy súlyt fektetett az egészséges életmódra – nevelésre is. Legendás szellőztetéseket tartott, ha szünetben elfelejtettük, de szerencsére elég szigorú volt ahhoz, hogy legközelebb ne felejtsük el.

Ezt a szigorúságot kamatoztatta a karvezetői munkájában is. Soha nem álltunk úgy színpadra, hogy minden szólam ne csengett volna tisztán. Ez a sok gyakorlás és fellépés (még rádiófelvétel is) kitartást, helytállást kölcsönzött nekünk. Kodállyal vallotta, hogy zeneértő, zeneszerető emberek nevelése a cél, ami sikerült is neki. Mutatja ezt a sok hangverseny- és színházbérletes egykori tanítvány. Benne vannak az őáltala nyújtott zenei alapok a zalaegerszegi Énekkarban, a zalaegerszegi Szimfónikus Zenekarban, a Hevesi Sándor Színházban, a Bábszínházban, a Hangversenyterem tevékenységében is.

Ő példakép volt, akire felnézhettünk, mert a Kodály-módszer magasszintű művelése által zeneszerető, hazaszerető, művészetpártoló zalaegerszegi embereket nevelt. Mindezek ellenére soha, semmilyen kintüntetést vagy díjat nem kapott. Az őt ismert egerszegi művészetbarátok hálával és tisztelettel megőrzik a nevét, de  jó lenne, ha az utánuk jövőket legalább egy utcanév emlékeztetné őrá.

Szakáll Margit, egykori Lisztes diák