A tavalyi év augusztusában, pontosabban 29-én reggel, egy kaposvári születésű illető szállt le a Zalaegerszegi pályaudvaron a vonatról. Ekkor még senki nem tudta, hogy mi is lesz ebből. A fent említett személy, Csorba Tamás, éppen a Hevesi Sándor színház felvételiére igyekezett. „Éppen egy csíkos ing és egy fekete farmer volt rajtam…”, de térjünk vissza a lényegre. A 11 jelentkező közül rá került sor utoljára. Mikor belépett a felvételi helyszínére, jelen esetben a színház házi színpadára, a bent ülő „zsűri” első intelme ez volt: „Vigyázz el ne ess!”. Késő volt. Tamás, mint mindenki más megbotlott, jól indult a felvételi.

Mikor végre felért a színpadra, ahol az éppen aktuális díszlethez tartózó árokkal is meg kellett küzdeni, előadott Petőfi: A helység kalapácsa című darabjából egy részletet. Persze talán az idegességnek, vagy a lába előtt tátongó ároknak köszönhetően, ezen a monológon csak kisebb nagyobb szövegkihagyásokkal sikerült túl lennie. Ezt egy, már a felvételiztetők által választott Ady vers követte, melybe a színház főrendezője, azaz Bagó Bertalan nem tudta meg állni, hogy bele ne szóljon, és instrukciókkal lássa el a színészjelöltet. A következő akadályokat egy Shakespeare szonett, illetve egy musical részlet jelentette.

 Majd a várakozás, mi is velük holnap után. Ekkor kisétált valaki és elmondta, hogy ki az az 5 szerencsés, aki itt kezdheti a „tanévet”. A névsorolvasásban Tamás egyszer csak a saját nevére lett figyelmes, de az igazi meglepetés csak ez után következett. Ismét a színpadon, immár csapattagként, közölték Csorba Tamással, ha nem gond, ő egyből a második osztállyal kezdené a tanulmányait. „Most még lehet, hogy otthon alszom az ágyamban és még el se jöttem Zalaegerszegre.”- gondolta. Pedig megtörtént. Azonban szerintem a neheze csak ez után következett. Két nap alatt otthagyni Kaposvárt, és 5 idegennel összeköltözni, egy teljesen idegen városban.

Első napukon már rögtön színpadra is állították a stúdiósokat, hiszen éppen Az öreg hölgy látogatása című produkcióban volt rájuk szükség. Így már rögtön a mély vízben kezdhették a tanulást, hiszen Eperjes Károly, illetve Egri Kati oldalán kellett szerepelniük. Majd a fekete leves. Délelőtt próba, délután órák, este előadás. Zenetanár, beszédtanár, mesterségórák, Csorba Tamás és osztálya esetében Farkas Ignáccal. Félévi, illetve év végi vizsgák, kisebb-nagyobb szerepek… Szóval zajlik az élet a stúdiósok körül.

De még is! Tamást idézve: „Jó stúdiósnak lenni!”