Az idei első helyezett, Petruska Márta az Eötvös-iskola hetedik osztályos tanulója azonban első alkalommal indult a versenyen és egyből az élre is tört. Mint kiderült, a rajz tantárgyat kedvelő lány tanára, Düh Lászlóné és osztálytársai biztatására jelentkezett a pályázatra. Bár sem szoknyában nem szeret járni, sem alkalmi ruhája nincs, mégis az elegáns stílus híve, munkáit is ennek szellemében készítette.

– Nem központi kérdés nálam az öltözködés és nincs elképzelésem még a továbbtanulásról sem, de a rajzot nagyon szeretem – mondta röviden magáról, hozzátéve izgatottan várja, hogy az általa megálmodott ruhákat megvarrva láthassa. Minderre a májusi polgáravató ünnepségen kerülhet majd sor, tudtuk meg Krajczár Bélánétól.

– A díjazottak közül választunk ki öt ruhát és ezt varrják meg a végzőseink. Igazából ez jelenti a szakma csúcsát, egy rajz alapján elkészíteni a ruhát, hogy az a valóságban is úgy álljon, mint ahogy a tervező elképzelte. Ehhez kell az elméleti és gyakorlati háttér, nem utolsó sorban a megfelelő alapanyag és technika kiválasztása. Például az egyik különdíjas ruha, mely az Eiffel tornyot adja vissza öltözékképpen, jól elkészíthető lehetne horgolt csipkéből, erősen kikeményítve, drótokkal rásegítve.

– Nem tűnik túl praktikus viseletnek. Ez nem is szempont?
– Meg kell mondanom, hogy nem a funkcionalitást értékeljük ilyenkor, sokkal inkább a kreativitást, a színvilágot, az esztétikai megjelenést, egyedi ötletet, trendet, de a szubjektivitás nem zárható ki, ezért nehezen lehet eldönteni a helyezéséket. A nyertesek munkáit elkészítjük, ezzel hírüket visszük a világba, ez elég nagy motiváció lehet a pályaválasztásnál.

– Könnyű ebben a szakmában ma az elhelyezkedés?
– Ahogy kilépnek a diákok az iskola kapun, már is lehet állásuk. Nagyon keresettek a ruhaipari jó szakemberek manapság, mégha ez nincs is a köztudatban.

(Zala-Lap, B. K.)