Egy benzinkúton éltem több társammal együtt, ahol állandóan attól rettegtem, hogy valaki meglát, és elszakít barátaimtól. Amitől féltem, bekövetkezett. Egy napon vörös hajú kislány jött tankolni édesapjával. Amíg apukája fizetett, a lány érdeklődve nézett körül a boltban. Megállt a polcunk előtt, egyenként minden plüssállatot magához ölelt. Szegény kis majom alig kapott levegőt! Mi a rozmárfókával a háttérbe húzódtunk, próbáltunk észrevétlenek maradni.

Amikor Dóri – mert így hívták a kislányt – rám pillantott, tekintetéből rögtön tudtam, hogy nagyon megtetszettem neki. Odanyúlt értem, előhúzott a polc mélyéről, és magához szorított. Szeme csak úgy csillogott, amikor apukájához szaladt velem.

Búcsút venni társaimtól már csak új gazdám kezéből tudtam. Hazavitt, így kerültem rózsaszín szobájába. Aztán lassan kezdtem hozzászokni új otthonomhoz, megbarátkoztam az itt lakó állatokkal. Kis gazdám minden este magához ölel, így alszunk el.

Már barátot is szereztem, Petfi kutyust, így ha a kislány nincs velem, akkor sem érzem egyedül magam.

Pete Dóra
5.c
Landorhegyi Általános Iskola, Sportiskola