Semmi különleges nem látszik rajtam, egyszerűen egy kék-fehér bicikli vagyok. Már nem is emlékszem, mikor keveredtem barátságba azzal az iskolás fiúval, aki a gazdám lett. Nagyon szeret engem, amikor ideje engedi, együtt megyünk kirándulni. Ha csak kicsit ér rá, a játszótér környékén, a tömbházak körül gurulok.

Néhány éve még sajnos gyakran előfordult, hogy leesett rólam, hiába figyelmeztettem, ő elég vadul kerekezett. Örülök, hogy végre kialakult köztünk az igazi összhang, és kölcsönösen vigyázunk egymásra. Dani barátom már ötödikes és egy kicsit megfontoltabb, komolyabb lett. 

Most már hosszabb utakra indulunk, legtöbbször az Alsóerdőre. Itt gyakorolhatom csak igazán az ugratást! Nagyon élvezem. Igaz, néha félek egy kicsit, de kormányom már biztos kezekben van. Természetesen a nyár az mindig mozgalmasabb, mert nem kell Daninak suliba mennie, akkor érzem leginkább, hogy fontos vagyok számára. Most egy kicsit szomorú vagyok, mert tél van, és nem igazán az enyém a főszerep. Ezért sokat pihenek, és várom, hogy kis gazdám meglátogasson. Letörölget, kifényesít akkor is, ha nem tudunk együtt csavarogni, aztán megígéri, ha elolvad a hó, akkor kirándulunk néha.

  

Nagyon várom már a tavaszt, de tudom, addig sem feledkezik el rólam a barátom.

5.c