Egy kispárna élete
Hétköznap minden reggel el kell mennie iskolába, ilyenkor mindig szomorú és magányos leszek. A szépen bevetett ágy közepére rak, még egy aranyos macikát is tesz elém, hogy ővele beszélgethessek egész nap. De nekem nagyon hiányzik, alig várom, hogy hazaérjen. Ilyenkor egyből Pihi-Puhit vagyis engem keres. Magához szorít és megsimogat, ami kellemes érzés számomra is.
A sok használattól, mosástól már eléggé megkoptam, de úgy érzem, a szívem a régi, ugyanúgy tudok szeretetet és biztonságot adni kis gazdámnak, mint új koromban.
Anyukája egy napon azt mondta a kislánynak, hogy Pihi-Puhi kopott is, rongyos is, dobják már ki. Erre ő rémülten odafutott hozzám, és halkan a fülembe súgta:
-Ne félj, mindig veled leszek, tőlem senki nem vehet el!
Jóleső érzés volt, hogy valaki ennyire ragaszkodik hozzám és vigyáz rám. Így esténként újra meg újra együtt alszunk el.
Németh Adrienn
5.c
Landorhegyi Általános Iskola, Sportiskola
Tartalom megosztása: