Számomra a tanulás fontos. Nagy jelentőséggel bír a mindennapjaimban, ahogy a nagybetűs „ÉLET”- ben való elhelyezkedésben is. Az észrevételeim sajnálatos módon arról tanúskodnak, hogy általánosságban kortársaim figyelmét kevésbé kelti fel tudásuk bővítése. A szorgalmas diákok élete nem egyszerű. Jómagam a tanítás után is órák hosszát tanulok, igyekszem megfelelni az elvárásoknak, de ez nem mindig olyan könnyű. Sok mindent meg kell ismerni, tanulni, s előfordul, hogy egyszerre túl sok mindent. Az írásbeli házi feladatok nem mindig nyerik el a tetszésemet, ám rendszeresen elkészítem őket. Rengeteg diáktársam nem így vélekedik erről. Lehet, hogy túl nagy az elvárás? Szerintem ez egyénfüggő. Ha valakit különösen érdekel a világ sok dolga, szívesebben megismeri, mint az, aki muszájból tanul. Rosszabbik esetben maga a tanulás is háttérbe szorul.

A magánélet és a közérzet is nagy szerepet játszik a diákok életében. A testi-lelki épség bizonyosan fontos. Megtapasztaltam: az idősebb diákok hajlamosak a náluk kisebbet szavakkal bántalmazni. Előfordult, hogy félelemmel, rosszabbnál rosszabb gondolatokkal indultam iskolába. Ez nem jó. A testi bántalmazás pedig véleményem szerint, azon túl, hogy szörnyűséges, még inkább ronthatja az érintett tanuló eredményeit. Az egyéni problémák sem állnak a fontossági sorrend végén. Kihat a közérzetünkre, ha valami nincs rendben, ezáltal nehezebben tanulunk, kisebb lelkesedéssel vetjük bele magunkat az ismeretlen, az új megismerésébe. „Túl sok! Nincs kedvem! Nem értem!” – hangozhat el társaim szájából. Sokszor én is ekképp érzek, de soha nem szabad feladni agyunk tornáztatását.

Emellett rengeteg teendőnk is akadhat: kinek a sport, kinek a zene; de beszéljünk bármilyen egyéb elfoglaltságról, gyakran nem könnyű a tanulás mellett egyéb tevékenységre időt fordítani, vagy épp fordítva. A hétvégét elméletben pihenésre kell szánni, de ezt megakadályozhatja a több tanulnivaló. Úgy gondoljuk: ennyit nem vagyunk képesek megtanulni, lehetetlen felkészülni. Ez elrontja aztán a pihenést. A fordítottja is igaz lehet: van, aki a szórakozásra fordít nagyobb figyelmet. Úgy a pihenésre, mint a tanulásra elegendő időt kell szánnunk.

Véleményem szerint manapság a diákok „elkanászodtak”, nincs kedvük a tanuláshoz. Igaz, olykor a minket tanító pedagógusok sem mindig tudják, „hol van a határ”. Lehetséges, hogy ez a két dolog összefügg? Személy szerint vállalom: a tanulás előre való és fontos, de néha én is úgy érzem, az a bizonyos határ a csillagos ég.

Dienes Tifani 8.b
Landorhegyi Sportiskolai általános Iskola