– Hogy fér össze ez a kettő?
– Első versemet édesanyámnak írtam, anyák napjára ötödikes koromban. Azóta sorra születnek az írások. Hét éves koromban elhatároztam, hogy színésznő leszek, ez az álmom. De 9 évesen már alaprajzokat készítettem magamtól. Ez is az én világom. Ezt is nagyon imádom.

– Milyen esélyeid vannak a továbbtanulásra?
– 4, 75 volt tavaly a tanulmányi átlagom, lehet mondani, hogy jó tanuló vagyok. A Budapesti Műszaki Egyetemre készülök. Drámát pedig általános iskolás korom óta tanulok. Suli után, délután művészeti iskolába jártam.

– Utoljára a Ganz iskolában álltál színpadra szavaló- versenyen egy Wass Albert költeménnyel, az Utazással.
– Ez a kedvencem. Még régebben egy versmondó versenyen hallottam valakitől Wass Albert művet, azóta olvasom az írásait.

– Saját költeményeid hogyan születnek?
– Sokáig gondolkodom egy problémáról, élethelyzetről, eseményről, például a magyarság gondjairól vagy egy drogos fiatalról. Szó szerint idegelem rajta magam. Aztán jön az ihlet, leírom és utána nem foglalkoztat már a dolog. Kiírom magamból.

– Szóval, míg más a naplójának panaszkodik, te rímeket faragsz. Az ilyen spontán írástechnika egyre jobb lesz?
– Van amikor jobban sikerülnek a verseim, máskor kevésbé. Az utóbbi félév is ilyen volt. Többet kellene foglalkoznom a költészettel. Szeretem a hazafias verseket, nyolcadikas koromban én is írtam ilyent.

– Ez elég korai. Kellő rálátással bírsz ilyen témára?
– Úgy érzem igen.

– Kapsz-e valamilyen visszajelzést?
– Az interneten van egy oldal, ahova verseket lehet feltölteni (www.poet.hu) és hozzászólások is érkeznek. Általában pozitívak. Persze vannak olyan versek, amikről érzem, hogy nem a legjobban sikerültek, azt nem teszem nyilvánossá. – Van – e szakmabeli segítőd? – Nem ismerek ilyent, de ha lenne, szívesen tanulnék tőle.

(Zala-Lap, B. K.)