keresés a weboldalon

Egyházmegyei Ifjúsági Találkozó Körmenden

Zalaegerszeg címer
Hírek

Egyházmegyei Ifjúsági Találkozó Körmenden

2013 április 03 - szerda
Március 23-a – szombat. Ilyenkor általában a diákok sokáig alszanak otthon, de mi már reggel hét órakor fent voltunk, hogy össze tudjunk készülni az indulásra. Hogy mégis hová mentünk? Ez egy remek kérdés, mert mi sem tudtuk még, hogy mire is számítsunk. Az iskolában az irodalomtanárunk hirdette meg a programot, hogy lehet jelentkezni egy ifjúsági találkozóra, ami Körmenden lesz, és fél kilenckor van az indulás. Ennél többet nekünk sem mondtak, de úgy gondoltuk, hogy nem veszíthetünk azzal semmit, ha elmegyünk, így az osztályból néhány osztálytársammal együtt jelentkeztünk.

Amikor eljött a szombat, fél 9 után kicsivel elindultunk Körmend irányába. A velünk utazó Krisztián atyát megkérték, hogy mondjuk el közösen a reggeli imát, amit mi jó gyerekek lévén meg is tettünk. Amíg oda nem értünk, mindenki elfoglalta magát valamivel a buszon. Voltak, akik zenét hallgattak, mások beszélgettek, vagy éppen az ablakon bámultak kifele csöndben, és elmélyültek a saját gondolataikba. Egyszer csak hátulról az egyik fiú bekiabálja: „Körmenden vagyunk”. Mindenki összekapta a cuccát, és már szálltunk is le a buszról. Körmend kastélya felé vettük az irányt, ahol a színházterem volt az első színhely. Mikor beléptünk az épületbe, regisztráltatni kellett magunkat, ami annyit tett, hogy le kellett írnunk egy lapra a nevünket, melyik plébániához tartozunk, a születési évszámot és az e-mail címünket. Majd kaptunk egy öntapadós lapot a nevünkkel ellátva. Miután a csoportunk végzett a lenti munkálatokkal, és lepakoltuk a kabátunkat, felmentünk az első emeleten található színházba, ahol helyet foglaltunk. Az egész terem megtelt a sok fiatallal és kísérőikkel.

Majd feljött a színpadra Mikolás Attila atya, és köszöntött minket. Elmondta, hogy miért is vagyunk itt és, hogy kiknek lehet ezt a napot megköszönni, hogy itt lehetünk. Mi meg figyelmesen hallgattuk. Elmondva a mondanivalóját, átadta a szót a körmendi polgármesternek, Bebes Istvánnak, aki szintén szívélyes fogadtatásban részesített minket. Egy kicsit felvezette az előadást szónoklatával, és elnézést kért tőlünk az előadás alól való távozása miatt, de megígérte nekünk, hogy a három órás misére visszajön közénk. Ezt a diákok meglepetten hallgatták, hogy nekik senki olyat nem mondott, hogy három órás misét kell végig ülni egy ki tudja milyen hideg templomban. Aztán, mint kiderült, nem három óra hosszú, hanem három órakor kezdődő miséről volt szó. Mindenki szívéről nagy kő esett le, amikor ezt hallották. Attila atya felkonferálta Hatházi Róbert atyát, aki Kecskemétről utazott ide hozzánk, hogy egy előadást tarthasson nekünk. A Szentháromságról beszélt nekünk, hogy mire hív az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Az előadás lekötötte a fiatalokat, mert igen is érdekes volt, és ami a legjobb volt az egészben, hogy saját személyes példákat is bele tett, ami által feldobta az egész előadás hangulatát. A diákok egy-egy poénos részt nevetéssel díjaztak. A beszámoló befejeztével egy újabb papot ismerhettünk, meg, akinek az útbaigazítás volt a feladata. Ekkor tudtuk meg, hogy ebédet a Kölcsey Ferenc Általános Iskolában kapunk. Lefele menet sok asztal fogadott minket telis tele finomabbnál finomabb sütikkel. Természetesen abból is vettünk még az ebéd előtt. Mikor oda értünk a kantinba, az osztálytársaimmal elkezdtük találgatni, hogy mi is lesz az ebéd. Milánói volt rántott hússal, ahogy az éttermekben szokták felszolgálni. Mindenkinek akkora adagot adtak, hogy nem bírta senki sem elfogyasztani, pedig finom volt nagyon. Az ebéd végeztével visszamentünk a színházba, és repetáztunk egy kicsit a sütiből. Sajnos addigra már a legjobb süti, a linzer elfogyott, így a többiből kellett válogatnia annak, aki szintén a linzer mellett voksolt volna inkább. Mikor a tanárunk is megérkezett az étkezdéből, felsorolta a választási lehetőségeket, hogy milyen délutáni programok közül lehet választani. Volt kézműves foglalkozás, zenés elfoglaltság, szentségimádás, egyházi előadás és beszélgetés. Mi a zenésen akartunk volna maradni, de nem akartunk a csoporttól elszakadni, így a tanárral mentünk az előadásra, de út közben egy páran meggondoltuk magunkat, és visszamentünk a kézművesre. Itt a kezünk ügyességét mutathattuk meg. A feladat egy roppant érdekes és jó megoldása annak, hogyan lehet lefoglalni egy gyereket. Rózsafüzért csináltunk. A keresztet mi díszíthettük ki úgy, ahogy csak akartuk. Majd elvitték és megsütötték, így a nagy keresztünkből egy pici kereszt lett.

Majd fél három lett, ami azt jelentette, hogy indulnunk kellett a templomba, ahol a püspöki szentmise kezdődött 3 órakor. 20 percen keresztül vártunk a kezdésre, addig viszont megcsodálhattuk a templom belsejét, mert igencsak szép volt. Gitáros mise volt, a legjobb mise, mert nem lehet rajta unatkozni, hiszen a dalok teljesen mások, mint az orgonás misén, így élvezhetőbb is. A szentmise végeztével megkaptuk a rózsafüzéreinket, és a busz felé vettük az irányt. Nem tudtunk időben elindulni, mert egyesek bent hagyták a színházban a cuccaikat, ami akkorra már be volt zárva, és így egy jó bő 30 percet várhattunk rájuk. Az úton visszafele nagyon jó volt a hangulat, sokat nevettek hátul a fiúk egykét vicces dolgon…  

Alotti Meriem és Varga Viktória (12.a)
Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium

Tartalom megosztása: