Előnyben a gimnáziumok
Az alpolgármester elmondta, hogy amikor 2003-ban elkészítették a város oktatási-fejlesztési tervét, akkor gondoltak arra, hogy szükség volna a logopédiai ellátás kiszélesítésére. Ezt a feladatot korábban a megyei önkormányzat látta el, ám az igények nőttek, s ezért ezt a szolgáltatást bővítette a város. A közgyűlés legutóbbi ülésén döntött arról, hogy a Kosztolányi téri óvodában indít egy logopédus státust, s ez idén már a harmadik olyan intézmény, ahol szakember végezheti el az ezzel járó feladatokat.
Rendkívül magas színvonalon folyik a városban az úgynevezett integrált nevelés, azaz a sajátos nevelési igényű gyermekek oktatása. A velük való intenzívebb foglalkozás már az óvodákban megkezdődik, sőt a fejlesztőpedagógiai tevékenység kiterjedt az általános iskolák felé. Az utóbbi időszakban a Landorhegyi-iskolában egy gyógy- és fejlesztőpedagógus, a Kertvárosi-iskolában egy fejlesztőpedagógus, és a Belvárosi-iskolában egy gyógypedagógus foglalkoztatására nyílt lehetőség. A tapasztalatok jók, a tehetséggondozás mellett a nehezebb élethelyzetű, sajátos nevelést igénylő gyerekek színvonalas tanítására, képességfejlesztésére is példa értékű lehetőség van a városban. A logopédiára, a mozgássérült és a speciális nevelési igényű gyermekek minőségi oktatására az önkormányzat összesen 25-30 millió forint többletet fordít.
Gyutai Csaba a középfokú oktatással kapcsolatban elmondta, hogy idén, az előző évekhez hasonlóan a gimnáziumok iránt volt a legnagyobb az érdeklődés, ezen belül is az idegen nyelvek, és a 8, illetve 6 osztályos képzések a vonzóak. Nagy a probléma viszont a szakközépiskolai és szakiskolai beiskolázásnál. Mintegy 650 gyermekkel van kevesebb ezekben az intézményekben. A baj az, hogy sem a szülő, sem a diák nem motivált, hogy ezeket az iskolákat válassza. Az alpolgármester szerint, míg a 70-es, 80-as években egy közepes tanuló nem juthatott be gimnáziumba, szakközépiskolába, ma már szinte mindenkinek adva van a lehetőség. Ennek oka egyrészt a demográfiában rejlik, mert a kevés gyerek miatt az intézmények rákényszerülnek arra, hogy minél több diákot felvegyenek.
Másrészt viszont átalakult az oktatási folyamat is, sok szakma manapság csak érettségi után szerezhető meg, s a szülők is inkább a felsőbb, magasabb képzettséget adó intézmények felé „hajtják” a gyerekeiket. Köszönhető ez többek között annak, hogy a szakközépiskolák első két évében gyakorlatilag gimnáziumi szintű oktatás folyik, a tényleges szakképzés csak az utolsó 2 években, illetve a technikumban szerezhető meg. A munkaerőpiacnak viszont szüksége lenne a jól képzett szakemberekre.
Gyutai Csaba úgy látja, hogy mind az önkormányzatnak, mind az iparkamaráknak, mind pedig a most alakuló Területi Integrált Szakképző Központnak óriási szerepe lesz abban, hogy az egyes szakmákat népszerűsítsék, újra vonzóvá tegyék. Az oktatás már alkalmazkodott a piac keresleteihez, és az iskolák technikai feltételei is adottak ahhoz, hogy megfelelő körülmények között, színvonalas kurzusokkal képezzék ki a jövő szakembereit. A cél, hogy ezzel visszaadják az egyes szakmák becsületét is.
Tartalom megosztása: