Emlék

Elmúlt, vége lett. Lezárult egy korszak.
Egy érzés, egy társ, egy élet.
A hónapok múlásával vége lett.

Már csak egy név, ami néha eszembe jut.
Nem más, egy név.

Az érintése, mely megölt,
tekintete, mely ragyogott, mikor összeért tekintetemmel,
hangja, mely megnyugtatott, erőt adott, felemelt,
csókja, mely tüzes volt.
Ez mind-mind valahol mélyen bennem él, de már csak emlék.

Szép volt.
De ma az emlék már nem beszél, csak hallgat s mélyen bennem él.

Hiába keresem hangját fülemben,
érintését karomon, tekintetét szívemben… már nincs.
Csak emlék, mely hallgat s mélyen bennem él.

Hiába hallanám, már nem lehet.
Hiába, minden hiába.
Vannak szavak, de már saját hangon,
vannak képek, de már csak alá írt pontokkal.
Az érzés, mely mélyen bennem él, s nem jön vissza soha.

Szép volt…valami rémlik. Valami fáj!
Ohh, tán egy érzés, mit Ő hagyott rám.
Nem más, csak egy fájó seb, mely él szívemben.
Keresem, de nem találom..

Kulcsra zárt nyikorgó, öreg, fájdalmas ajtó-örökre bezárlak!
S csak egy emlék, mely hallgat, de örökre bennem él!

Bedő Dzsenifer (12.b)
Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium
Zalaegerszeg