Éjfél fele el is értük a fővárost, Budapestet, de csak elmentünk mellette. Igaz, hogy maga az út nagyon hosszú volt, de a jókedv a buszban felgyorsította az időt, habár a végére a tanároknak kicsit sok lett a mi jókedvünkből, mert azért ők is egy picit szerettek volna pihenni. Végül a további órákban csendben voltunk, de mikor pirkadt, senki se tudott tovább aludni.

Kicsit kómásan szálltunk ki a buszból, és tekintettük meg a Nagyváradi székesegyházat, román idő szerint reggel 7 óra fele. Utunk közben megtekintettünk egy Ady Endre – kiállítást is, és Bánffyhunyadon bementünk a református templomba, ahol sok érdekes dolgot láttunk, tanultunk. Ezek után megint jött egy pár órás út, és végül megérkeztünk a parajdi sóbányába. Busszal levittek minket, hogy megcsodálhassuk a gyönyörű bányát, ahonnan vihettünk ingyen ott készített sót is. Parajdot elhagyva elindultunk a szálláshelyünkre, Csíkcsomortánba. Amint oda értünk, a beosztott szobáinkat elfoglaltuk, és elrendezkedtünk. Este kaptunk vacsorát, és meghallgathattuk az Árvácska zenekar előadását, végül elmondtunk egy esti imát közösen. Miután mindenki lefürdött, beszélgettünk egy keveset a szobatársainkkal, majd mivel mindenki csak 1-2 órát aludt összesen, fáradtan feküdtünk le, és egyből el is aludtunk.

Csütörtök reggel frissen felkeltünk, voltak, akik korábban, mivel reggelit segítettek előkészíteni. Jóllakottan, 10 órakor elindultunk a Békás-szoroshoz és a Gyilkos-tóhoz, de előtte megálltunk a mamámnál, Csíkszentdomonkoson. Onnan elindultunk a szoroshoz, amit gyalog végig sétáltunk, és megkóstoltuk a micset (ami olyasmi, mint minálunk a kolbász) kenyérrel és egy kis mustárral. A Gyilkos-tónál ettünk igazi erdélyi kürtöskalácsot, ami majdnem a háromszorosa a hazainak. Estére egy meglepetés program következett, amit egy székely kislány apukája ajándékozott nekünk. Így hát aznap elmentünk Hargitára a Balu kalandparkba, és a drótkötélpályákon végigmenve bemutathattuk bátorságunkat és ügyességünket. A végén a legbátrabbak a tó felett is átsiklottak. Mikor mindenki végzett, még babgulyást is kaptunk vacsorára. Csomortánba visszaérve az esti imát követően az egész csapat lepihent.

A pénteki napot reggelivel kezdtük, és utána busszal elindultunk az ezeréves határhoz a Gyimesekbe. Láthattuk a régi Történelmi Magyarország legszélső bakterházát, meg a mellette lévő Rákóczi vár romjait is. Innen felmentünk a Nyergestetőre a kopjafákhoz, ahol éppen a Vitézi Rend tagjai rótták le tiszteletüket őseink előtt, amiben mi is részt vettünk. Végén közösen elénekeltük velük a Székely Himnuszt. A két évvel ezelőtti mindszentys csoport, akik ellátogattak az árvákhoz, állítottak egy kopjafát. Szegényt kicsit a természet meggyötörte, de mi lecsiszoltuk, és lefestettük azt. Délutáni órákban a csomortáni általános iskolához sétáltunk, ahol közösen virágokkal és fákkal tettük szebbé az udvart. Mikor befejeztük az ültetést, az ottani székely gyerekekkel játszottunk. Vacsora után a szálláson búcsúestet tartottunk, aminek része volt a Ki mit tud? és a táncest is. Azon az estén megismerkedtünk az árvákkal, és velük együtt szórakoztunk. De sajnos el kellett mennünk aludni, mivel szombaton hosszú út várt ránk.

Reggel elköszöntünk Csíkcsomortántól, és nagy táskákkal útra kelve elindultunk haza. Csíksomlyón megálltunk a kegytemplomnál, ahol a Mária-szobornál elmondtunk egy-egy imát. Hazafelé menet Farkaslakán Tamási Áron sírjánál és szülőházánál jártunk, és itt tudtunk otthonra ajándékokat is vásárolni. Következő megállónk Kolozsvár volt. Házsongárdi temetőben felkerestük többek közt Dsida Jenő sírját. A belvárosban elballagtunk Mátyás király szülőházához. A dísztérnél szabad program volt, voltak akik fagyiztak, gyrost ettek, vagy a KFC-ben vettek vacsorát. Ezután készítettünk egy csoportképet a Mátyás-szobornál. Mikor mindenki felszállt a buszra, folytattuk utunkat hazafelé. 10 óra körül értük el a határt, ekkor már a busz belsejében csönd uralkodott. Mindenki fáradt volt. Sokan elaludtak, de akadtak olyanok is, akik halkan beszélgettek egész úton. Néha meg-megálltunk benzinkutaknál, hogy kicsit megmozgassuk elzsibbadt végtagjainkat.

Vasárnap hajnali 3-kor megérkeztünk Zalaegerszegre, ahol már a szülők vártak ránk. A nagy utazótáskák közül kiválogattuk a sajátunkét, és elbúcsúzva egymástól haza indultunk.

Számomra nagyon sokat jelentett ez a kirándulás. Amellett, hogy pár napot tölthettünk a csodálatos Erdélyben, talán az egyik legfontosabb dolog, hogy a két 7.-es évfolyam megismerhette közelebbről egymást. Így sikerült barátságokat kötni az A-sok és B-sek között. Szeretném megköszönni mindenkinek, hogy részt vehettünk ezen a gyönyörű utazáson.

Káli Rebeka (9.b)
Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium
Zalaegerszeg