Első állomásunk a nagyváradi székesegyház volt, melyet reggel 7 óra fele tekintettünk meg. Még mindenki fáradt, kicsit kómás volt, de a jókedvünk is újra kezdett felébredni. Út közben megnéztük Csucsán az Ady Endre-kiállítást is, és Bánffyhunyadon bementünk a nagyon régi református templomba. Ott egy bácsi mesélt nekünk a templom történetéről, a máig élő hagyományokról. Ezek után elindultunk a parajdi sóbányába. Egy busz vitt le minket a bányába, ahol csodálatos látvány tárult elénk, és ingyen sót is vihettünk magunkkal. Ezek után újabb út következett, Csíkcsomortánba, a szálláshelyre. Ott elfoglaltuk szobáinkat, megvacsoráztunk, meghallgattuk az árvák muzsikáját, és végül egy közös imával zártuk a napot.

Csütörtök reggelre mindenki kipihente a tegnapi nap fáradalmait, és frissen ébredtünk. Reggeli után elindultunk a Békás-szoroshoz, amit gyalog jártunk végig. Csodálatos látvány volt. Ettünk kiskolbászt, és indultunk a Gyilkos-tóhoz, ahol pedig igazi nagy kürtőskalácsot vettünk, ami legalább kétszerese az itthon kaphatónak. Estére egy meglepetést találtak ki nekünk a tanáraink, amit egy kislány apukája ajándékozott nekünk: ingyen elmehettünk a Hargitára, ahol a Balu Kalandparkban csúszkálhattunk végig a drótkötélpályákon, és végigmehettünk az akadálypályákon is. Még ott babgulyást kaptunk vacsorára. Visszaérve a szállásra, az ima után mindenki elment lepihenni.

A pénteki napot szintén reggelivel kezdtük, utána pedig busszal elindultunk az ezeréves határhoz, illetve a Rákóczi vár romjaihoz. Innen a Nyerges-tetőre indultunk a kopjafákhoz. Itt a Vitézi Rend tagjai tisztelegtek éppen őseink előtt. Ezt mi is végigkísértük, illetve részt vettünk benne, és elénekeltük velük közösen a Himnuszt. Felújítottuk a két évvel ezelőtt itt járt csoport által állított kopjafát. Innen a szálláshoz, majd a csomortáni iskolához mentünk, ahol virágültetéssel tettük szebbé az iskola udvarát. Játszottunk egy kicsit az ottani székely gyerekekkel. Ezután a szálláson vacsoráztunk, és elkezdődött a búcsúest a Ki mit tud? – dal és a táncházzal fűszerezve. Megismerkedtünk az árvákkal, azután elmentünk aludni, mivel másnap újra hosszú út várt ránk.

Szombat reggel összepakoltunk, elköszöntünk Csomortántól, és kezdődött a hazafelé vezető út. Csíksomlyón a kegytemplomnál megálltunk, és a Mária-szobornál imádkoztunk. Második állomásunk hazafelé Farkaslaka volt, ahol Tamási Áron sírját és a szülőházát kerestük fel. Ezután a téren szabad elfoglaltságunk volt, ahol tudtunk ajándékokat vásárolni otthonra. Következő állomás Kolozsvár volt. A Házsongárdi temetőben megkerestük Dsida Jenő sírját. Mátyás király szülőházát is meglátogattuk, és csoportképet is készítettünk. A belvárosban újfent szabad programot kaptunk, volt aki fagyizott, vagy az ottani KFC-ben szendvicset vett. A busz a gyorsétterem előtt állt meg, és mindenki felszállt, és folytattuk utunkat. Este 10 óra körül elértük a határt. Akkorra már majdnem mindenki elaludt. De voltak, akik az egész utat halkan beszélgették végig.

Másnap hajnali 4 órakor haza is értünk. Felhívtuk szüleinket, hogy jöjjenek értünk, mert az éjszakát már otthon szerettük volna tölteni. Mindenki elköszönt egymástól, és így ért véget ez a gyönyörű hét a csodálatos Erdélyben, ahol sok érdekes dolgot tanultunk, láttunk, hallottunk. Örülök, hogy megismerhettük ezt a régen Magyarországhoz tartozó területet a szépségeivel együtt, és sok új tapasztalatot szerezhettünk eme út során.

Herold Levente (8.b)
Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium