Már hatodikán reggel nem lehetett velem bírni, – De anya, én úgy izgulok!- mondtam mindig. Két nappal előtte már összekészítettem a dolgaimat, de az utolsó órában is, amit még otthon töltöttem a kirándulás előtt, egyfolytában azon gondolkodtam, hogy megvan-e mindenem.
 
Végül eljött a búcsúzás ideje, mindenki jó utat kívánt, és hogy vigyázzak magamra. Aztán elindultunk, tudtuk, nagyon hosszú lesz az út, és hogy a buszban keveset lehet aludni. Ennek köszönhetően rengeteg dolgot meg tudtam beszélni a barátnőmmel, és még más barátokat is szereztem. Mindenki be volt zsongva, és ezért csak nagyon keveset tudtunk aludni. Másnap hajnali fél ötkor értünk a határra, Ártándhoz. Feljött a buszunkra egy határőr, és mindenkinek megnézte a személyi igazolványát. Szerencsére mindenkinek rendben volt. Első megállónk reggel hat órakor volt Nagyváradon, ahol megnéztük a Székesegyházat, nagyon nagy és szép volt, utána készítettünk egy csoportképet. Hét órakor elértük a Királyhágót, ahonnan gyönyörködhettünk a tájban. Csucsára vezetett az utunk, ahol megnéztük az Ady Múzeumot. Később Bánffyhunyadon a református templomról tudtunk meg rengeteg érdekességet, majd elénekeltük a Magyar Himnuszt. Végezetül Parajd felé vettük az irányt, ahol megcsodálhattuk a föld mélyén rejlő sóbányát. Nagyon szép volt a barlang, sok szórakozási lehetőség állt rendelkezésünkre. Körülbelül fél hétkor értünk Csíkcsomortánra, ahol először beosztottuk a szobákat, majd kipakoltunk. Hétkor vacsoráztunk, már mindenki nagyon éhes és fáradt volt, gyorsan megvacsoráztunk, végül elmentünk aludni.

Másnap, csütörtökön fél egykor Gyergyószárhegyen átmentünk, hogy elérjük a Békás-szorost. Magas és szép hegyek között a Békás-patak mellett haladtunk, csodálatos élmény volt. Később, miután végigsétáltunk a szoroson, megkóstoltuk a helyi különlegességet, a mich-et. Finom volt, ráadásul előttünk sütötték kemencében. Kettőkor megcsodáltuk a Gyilkos-tavat, aminek elég különleges legendája van. Aztán vettünk óriás kürtöskalácsot, rettentően jó volt. Fél ötkor értünk fel Hargitára, a Balu Kalandparkba. Először tartottak egy eligazítást, hogy hogyan kell használni a pályákat. Miután mindenki felfogta a szabályokat, jöhetett a móka, nagyon jó pályák voltak, először a zöld kezdő pályát csináltuk végig, majd lehetőség volt kipróbálni a tiroli, vagyis lila színű pályát. A pálya elképesztő élmény volt, ahogy kétszer is a fák között, majd egy tó felett átcsúszhattál. Legszívesebben még egyszer mentem volna, csak nem volt idő. Háromnegyed kilenckor ott az élményparkban kaptunk babgulyást vacsoraként, majd negyed tízkor visszaindultunk a szállásra.

Pénteken fél tizenegykor elmentünk a régi Magyarország határához, ami a régi magyar vasúthálózat legkeletibb határa is egyben. Ott felmentünk a Rákóczi-várromhoz, ahonnan remek kilátás tárult elénk. A Nyergestető következett, ahol a két éve állított kopjafát felújítottuk, megkoszorúztuk. Majd háromkor megálltunk Sóskútfürdőn, ahol kénes víz bugyog a felszínre, aztán a buszsofőrünk megtréfált minket, hogy a messzeségben kis medvebocsot láthatunk, végül kiderült, hogy csak egy megkorhadt fatönk volt. Majd visszatértünk Csomortánba, ahol a helyi iskola előtti teret parkosítottuk. Este táncházzal és Ki mit tud?-dal vártak bennünket házigazdáink. Későn feküdtünk le, de megérte fenn maradni, mert jót mulathattunk együtt az Árvácska zenekarral és az árvákkal.

Másnap jött a búcsúzkodás, a pakolás, és fél tízkor már elindultunk haza. Negyedórával később megálltunk a csíksomlyói kegytemplomnál, ahol elolvastunk egy Máriához szóló imádságot, majd elmondtunk közösen egy imádságot. Negyed tizenkettőkor Farkaslakán megkoszorúztuk Tamási Áron sírját, majd elmentünk a szülőházához, ahol az unokaöccse mesélt az életéről. Egyre szorított az idő, úgyhogy már tovább is indultunk Kolozsvárra, ahol fél ötkor bementünk a Házsongárdi temetőbe. Ott megkerestük Apáczai Csere János sírját, és megtaláltuk Dsida Jenő költőét is. Negyed hatkor megálltunk Kolozsvár központjában, elmentünk Mátyás király szülőházához, majd bementünk a Székesegyházba. Nagyon szép volt, rettentően nagy, egy szép orgonajátékot is hallhattunk. A templom melletti téren, a Mátyás szobor előtt készítettünk egy csoportképet. Fagyiztunk, majd fél hétkor elindultunk haza. Háromnegyed kilenckor voltunk a határon, ahol most kétszer is feljöttek a buszra ellenőrizni. Körülbelül hajnali háromnegyed négykor értünk haza.

Nagyon jó volt a kirándulás, bár kicsit kifáradtunk, de megérte. Köszönöm, hogy elmehettem, és hogy egy ilyen szép élményben volt részem. Köszönöm a kísérő tanároknak, hogy eljöttek és felügyeltek, vigyáztak ránk, és persze köszönjük Lala bá’-nak is, a buszsofőrnek.

Császár Amina (8.b)
Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium