A róka ragadozó állat, Földünk egyik legelterjedtebb ragadozó emlőse. Szemük alkalmazkodott a sötéthez, hallásuk kitűnő. Okosabbak és ügyesebbek a kutyánál, ezért is születhetett meg a közmondás: „Ravasz, mint a róka”.

Élőhelyük sokféle lehet pl.: erdő, sivatag – itt az író történetében -, a tó partja. Ez a tó egy völgyben, nem messze az erdőtől feküdt. Ide hallatszott az erdő zaja, ahol „szelíd szemű gerlék halkan kurrogtak”, és „csengő madárdal fuvolázott ezer hangon”. A völgyben békák kuruttyoltak, és „rekedten kiabáltak a gémek”, a vadkacsák pedig szárnyaikkal neszeztek. Napnyugta után nagy esti bogarak zümmögtek, és a szürke denevérek is előjöttek rejtekhelyükről. A feketerigó éberen aludt, és minden apró neszre hangosan „sikoltott.” A rókák – így Kag és Iny is – ilyen tájban indultak vadászatra.

Eleinte a nádas elég élelemforrást biztosított számukra, de most, hogy a kölykök is ott voltak, már kevésnek bizonyult. Egyre kisebb lett az élőhelyük is, ahol a rókacsalád vadászni tudott. A mezőgazdaság terjeszkedésével az emberek egyre közelebb kerültek a rókák élővilágához, és ezért az állatok kénytelenek voltak bemenni a falvakba könnyű élelemforrást keresni. Így kerülhetett étrendjükre Gege, a lúd és a tyúk is. A rókacsalád étrendjéből kitűnik, hogy milyen gazdag állatvilágban bővelkedik ez a táj, hiszen egyszerre van jelen az erdő, a mező és a tóparti élővilág. Élelemforrás számukra Csusz, a gyík – a homokos élőhely lakója – és Unka, a béka, aki a mocsaras élővilágot kedveli. Kag szívesen fogyasztott egeret – Cint -, de megette Csiriket, a menyétet is, és Szúval, a sünnel is próbálkozott. Itt volt aztán még Kalán, a nyúl, és Tás, a vadkacsa, aki a nádasban érezte otthon magát.
Fekete István leírása a természetről olyan élethű, mintha mi is kint lennénk a természetben, és hallanánk a madarak csiripelését, a békák kuruttyolását, és éreznénk az erdő és a tópart illatát. Ezt a csodálatos idillt – sajnos – az ember szörnyű tettével tönkreteszi (lemészárolja a rókacsaládot, a megmaradtak után pedig hajtóvadászatot indít), megtöri azt a békét, melyben az állatok a maguk módján nyugalomban éltek. A lakott települések közelsége – amint a regényből is kitűnik – a rókákra nagy veszélyt jelentenek. A „simabőrű” és segítője, Vahur, aki Kag szerint szánalmas és megvetésre méltó, kioltja ő és Íny életét.

Bottló Péter (7.b)
Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium