Félelmeink legyőzése
De végül is ez természetes, nem? Ez nem olyan dolog, ami az emberi létünk velejárója?
Akkor miért lesz belénk nevelve, hogy az ördögtől származik és pont?!
Pedig az ősember is aggódott, jó, nem az állása elvesztésétől, de egy hatalmas mamuttól biztosan. Én úgy gondolom, hogy a félelem nem rossz. Viszont megsúgom, hogy ezt nem gyakran fogja senki sem hangosan kimondani. Hogy miért? Talán, mert félnek. Mindenkinek vannak démonai, viszont ezekkel saját magunknak kell megküzdenünk, a többieknek csak biztosítaniuk kell minket, hogy túl lehet jutni rajta. De ez csakis úgy sikerülhet, ha nem dugjuk homokba a fejünket, hanem beismerjük a gyávaságunkat, és felismerjük, hogy mivel kell szembenéznünk, majd veszünk egy mély levegőt, nekiállunk küzdeni és győzünk. Ennyi a történet.
Stephen King azt mondta egyszer: „Az ördög, akit ismersz, még mindig jobb annál az ördögnél, akiről fogalmad sincs.”
Ebben az életnek nevezett illúzióban az a biztos, hogy semmi sem biztos, ezért félünk nagyjából mindentől. Aki mást mond, az hazudik. Viszont még mindig azt mondom, hogy a félelem nem rossz. Csak azt jelenti, hogy van valami, amit le kell győzni. Valami, amin túl kell lendülni.
Nehéz lesz? Igen, ebben biztos lehetsz.
Nem az a bátor, akinek nincsenek félelmei, hanem az, aki le tudja győzni a démonait. Márpedig sikerülhet, és ha sikerült, átjárja minden porcikádat az a jóleső, borzongató érzés, hogy igen, megcsináltam, sikerült.
A legkisebb királyfi is félt, miközben megküzdött a hétfejű sárkánnyal, de kiállt és harcolt. Kockáztatott, és mi lett a mese vége? Megkapta a királylány kezét, és a fele királyságot.
Hős lett egy röpke pillanatra. Te is hős leszel. Állj fel, húzd ki magad, rohand le azt a démont, és győzz! Én pedig büszke leszek rád. Igen, büszke leszek mindenkire, aki mer. Mer ember lenni, mer szeretni, mer élni, mer félni. Nem azt mondom, hogy ne félj. Félj nyugodtan, csak közben légy bátor!
„Bátrabban élj! Félelmeidet győzd le!
Ilyen hős légy, ha nem lehetsz más!
Mert alig van biztosabb erőforrás,
mint a legyőzött félelem”
(Rákos Sándor)
Kovács Anett (12.b)
Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium
Tartalom megosztása: