Persze, először csak az udvaron rúgtuk a bőrt. Testvérem elmagyarázta a legfontosabb szabályokat – gondolta, ha már húga van, akkor se unatkozzon otthon!

A következő lépés az volt, amikor bekerültem a Landorhegyi sportiskolai osztályába. Itt előbb-utóbb mindenkinek sportágat kell választani. Gondolhatjátok, hogy először a „lányos”sportágak felé terelgettek – sikertelenül. Ekkorra egyértelművé vált: maradok a focinál.

Anyukám beszélgetett Csaba bácsival, iskolánk testnevelőjét és futballedzőjét kérdezte: hogy s mint zajlanak az edzések. Megtudtuk, hogy hetente két délután, kedden és csütörtökön vannak másfél órás foglalkozások. Jó időben az iskola műfüves pályáján tartjuk az edzéseket. Amikor rossz idő van, bevonulunk a tornacsarnokba. A csapatba 21 játékos fér be, két osztálytársam, Virág és Lizi is jár velem.

Az esetek többségében csatár poszton játszom. A csatár legfontosabb feladata a gólszerzés. Óriási öröm számomra, ha az én találatommal nyer csapatunk! Szerencsére sokszor történt így!

Példaképeim a brazil Neymar, no és természetesen bátyám, a nálam három évvel idősebb Laca.
Amíg a Landorhegyibe járok, „foci az életem, nélküle nem létezem”!

Papp Csenge 5.a
Landorhegyi Sportiskolai Általános Iskola