Ez ebben az évben sem történhetett másképpen. Hetekkel előre eltervezték a tizedikesek, hogy milyen feladatokkal fogják próbára tenni a jövevényeket. Az idei feladatok is poénosak, viccesek, frappánsak, váratlanok és eszméletlenül helytállóak voltak. 

 

Már reggel beöltözve kellett megjelenniük az iskolában, méghozzá az 1831-ben megjelent Victor Hugo – regényben, A párizsi Notre-Dame-ban megjelenő karakterek mintájára. A fiúknak a híres és bájos táncos cigánylánynak, Esmeraldának a viseletébe kellett belebújniuk, a lányoknak pedig a hírhedt toronyőrnek, Quasimodónak a jelmezét kellett magukra ölteniük.

 

 

21 feladat várta a díszes társaságot, amelyeknek egy részét az avató előtti napokban kellett elvégezni. Ilyen volt például a jelmez beszerzése, a dicsőítő himnusz megírása azon szavak használatával, amelyeket megadtak a tizedikesek, egy koreográfia betanulása adott zenére, és végül, de nem utolsósorban a Dísz téren való utcazenei előadás a gólyák részéről. 

 

 

Az igazi avatás péntek délután 4 órakor kezdődött a tornateremben. Ekkor vonult fel a két csoport, és most tudhattuk meg, hogy kik alkotják a zsűrit, és ki lesz a két konferáló. Utóbbiak nem voltak mások, mint Kiss Virág a 10.a és Kanizsai István a10.b osztály képviseletében. A műsor elején felolvasták a zsűri tagjainak a nevét is: Sziráki Péter tanár úr, a 10.a osztályfőnöke, Horváth András tanár úr, 10.b osztályfőnöke, Illés Csaba tanár úr, mint elnök és két diák, Kocsmár Fanni (10.a), Varga Laura (10.b). Szerény személyem barátnőmmel, Varga Viktóriával a helyi médiát képviseltük.

 

 

A feladatok jó hangulatot teremtettek mind a nézők, mind a szereplők számára. A feladatok természete lehetővé tette, hogy a fiatal gólyák is jól érezhessék magukat a bőrükben. A sok feladat teljesítése közepette hol az A-sok, hol a B-sek vitték el a nyerő pontokat, ekképp közelebb jutva a végső győzelemhez. Egyes diákok hangulatán sokat segített a csokoládélyukasztás a nyelvükkel, vagy a nutella-nyalás, így jutva egy kis endorfinhoz, hogy boldogabbak és lazábbak lehessenek az est alatt. Mások jót bulizhattak zenére egy fólián, mely egyre kisebb és kisebb lett az idő múlásával. De nem feledem az aprólékos munkákat sem, melyek keretén belül tűt kellett keresni egy szénakazalban, vagy evőpálcikával áttenni egy bögréből rizst egy tálba. Az idei 10.-es tanulók sem hagyhatták el az ügyességi feladatokat sem. Zenét kellett felismerniük az avatottaknak úgy, hogy csak az egyik társuk hallgathatta a zenét, és ő dúdolhatott a cimboráinak. Na meg ott volt még az egyik legérdekesebb versenyszám, amikor is 10-10 embernek kellett összeállnia, de úgy, hogy csak 4 láb és három kéz érinthette a padlót. Vagy az osztályfőnökök feladata, miszerint fel kellett sorolniuk, melyik tanítványuk milyen iskolai csoport(ok)ba jár. Végezetül a koreográfia bemutatása várt a kilencedikes osztályokra.