A másik két helyszín viszont nemcsak leletekben, hanem korszakokban is gazdag: a rézkortól a római kori temetőn át a késő középkorig sok mindent rejt a föld.

Pókaszepekt-Kalló domb, ahol rézkor minden időszakának nyoma megtalálható – mutat körbe Kvassay Judit. Hosszú periódusról van szó, több nép és kultúra tárgyai kerülnek elő. Az őskori népeknek nincsen konkrét neve, az elnevezések kultúránként változnak, aszerint, hogy az edénytöredékek díszítése, formája milyen jellegzetességeket mutat.

Ennek megfelelően a kora rézkor a Lengyeli kultúra; a középső rézkor a Balaton-Lasinja kultúra; a késő rézkor pedig a Baden kultúra időszaka. Ez utóbbi egész Európában jelentkezett, s masszívan elfoglalta Zala megye területét is.

„Még kőeszközökkel dolgoztak, így nagy mennyiségben kerülnek elő pattintott és csiszolt kövek. A rezet elsősorban ékszernek és méltóságjelvénynek használták, mert eszköz- és szerszámkészítéshez az túl puha anyag.”

A 30 méter széles, és körülbelül 300 méter hosszú ásatási területen Árpád-kori és késő középkori objektumokat (házat kemencével) is találtak. A feltárás kezdete óta zömmel edénytöredékek és kőeszközök kerültek a felszínre. Csiszolt vésőt, baltatöredéket, pattintott nyílhegyet, szövés-fonásra utaló orsógombot szedeget elő a régész az irodaként is funkcionáló autó rakodóteréből.

Külön érdekesség az 1500-1600-as évekből való ajtópánt, és az 1400-as évekből származó kés. – Ilyen széles nyelű késeket Ausztriából és Németországból hoztak be az országba. A nyélre csont vagy fa borítást tettek sárgaréz szegeccsel. A borítás elenyész a föld alatt, ám a szegecs nyoma még jól látszik – mondja az ásatásvezető.

A feltárás nyár végéig tart. A Kalló dombon dolgozó régészcsapat (Mészáros Melinda régész, Kámán Beáta régész-technikus, térinformatikai mérnök, Szabó Eszter és Fullár Zoltán egyetemi hallgató) Kvassay Judit vezetésével még számos leletanyagra számít a helyszínen.

Néhány kilométerrel arrébb, Alibánfán az 1. század végére, 2. század elejére datálható római kori temetőre bukkant Basticz Zoltán régész. Az ásatás kezdete óta 4 darab körárkos sír került elő. Ilyen temetkezésre a középosztálybelieknek, vagy annál módosabb családoknak volt lehetősége.

Az egyik körárok közepén szórthamvas temetkezést találtak. – Vagyis a halottat elhamvasztották, mégpedig úgy, hogy a kiásott körárok közepére került a máglya. Mikor az égetés véget ért, a hamvakat összegyűjtötték, s egy kisebb gödörbe helyezték. A szétégett csontok maradványai is megvannak – mutatja a régész.

Ugyanebben a sírban találtak két edényt is, amit „mellékletként” helyeztek a hamvak mellé. A pogány szertartás szerint a halottnak ételre és italra van szüksége a túlvilági úton. A szakemberek megvizsgálják majd az edények tartalmát is, hiszen ilyen esetekben gyakoriak a növényi vagy állati ételmaradványok.

Egy másik sírból 204 darab apró üveg gyöngyszem került elő. „Látszik, hogy ez egy komoly nyaklánc volt, a kapcsa is megmaradt, s a gyöngyöknek négy fő típusát tartalmazza”.

A gyöngyöket díszítési mód, szín, alak és forma szerint szokás osztályozni. Basticz Zoltán újabb kis zacskót húz elő, mutatván mi maradt a nyaklánc tulajdonosából: két fog, és néhány csont.

Hiába, a zalai agyagos talaj „megeszi” az emberi csontot. Főleg a kisgyermekekét. Ezért is találhattak a területen üres csecsemősírt. A dűlőben több sírhely is van, azonban az edények és a hamvak néhol hiányoznak. Korabeli fosztogatás, vagy a modern kori mélyszántás vihette el őket.

A római kori temető így is ritkaságnak számít Észak-Zalában, mint ahogy az is, hogy egy lelőhelyen csak egyetlen korszak leletei kerülnek napvilágra. Persze a feltárás még itt is folytatódik… (Zala-Lap Kft., P. P. S. P.)