Bár a mézes sütemények hagyományosan a karácsonyi ünnepkörhöz kötődnek, de megújult formákkal akár a húsvéti asztalhoz is tartozhatnak. A kézi festésű színes, írókázott tojások, mint a termékenység szimbólumai és az ellenoldali locsolóversek és vízzel telt vödrök adják a tavaszi ünnep alapját. De ha ezt kiegészíthetjük a Németországból eredő csoki nyúllal, bátorkodhatunk talán mézes analógjával is.

Az biztos, hogy ha készítés közben elrontanánk a művet, nem vész kárba, mert akár a böjtöt tartók is nyugodt szívvel fogyaszthatják a szép süteményeket, melyek látványa és jellegzetes fűszeres illata egyaránt kellemes és ínycsiklandozó. Kézműves termék révén a gépsorokon készült díszekkel össze sem vethető aurával is bírnak. A nyuszik, csibék, kacsák, hímes tojások mellett, olyan ritkaság is látható, mint a cukormázból készült keresztszemes minta.

Ennek milliméteres rácsozatát sablon nélkül, szabadkézzel készíti Herczegné, aztán már „csak” le kell számolni a szemeket és domborodhat a minta. A mézeskalácsos 14 éves önfejlesztés és gyakorlás után jutott ilyen nehézségű, több órás munkával készíthető darabok létrehozásához, mely az egyediséget növeli, ezzel a kultúrát gazdagítja.

(Zala-Lap, b. k.)