A negyedik napon, pénteken első utunk a gyimesi hegyekbe vezetett. Olyan magasan voltunk, hogy több kilométer messze is elláthattunk. Káprázatos volt a látvány és a kissé hideg, friss hegyi levegő.

Ezután az ezer éves határhoz mentünk, ami a régi Nagy-Magyarország legkeletibb része volt. Még a vasútvonalat is régen a magyarok építették.

Itt felmentünk a Rákóczi vár helyére, ahol ma már csak romok vannak. A kissé csöpögő eső sem tudta elrontani a kirándulásunkat, nagyon jól éreztük magunkat.

Innen Nyergestetőre mentünk, ahol megkoszorúztuk az iskolánk tanulói által 2012-ben állított kopjafát. Rengeteg kopjafa van ott a miénken kívül, ebből is látszik, milyen sok magyar látogat még el oda.

Délután a csíkcsomortáni iskolához mentünk, ahova virágokat ültettünk a Kárpárok Őre szobor köré, és egy kicsit játszottunk is az ottani játszótéren.

Mivel másnap indultunk haza, péntek este tartottunk egy búcsúestet, az árvákkal. Voltak, akik hangszeren játszottak, voltak, akik énekeltek, táncoltak és persze a tanárok meglepetés produkciója sem maradhatott el, ami fergeteges volt!

Közösen táncoltunk, énekeltünk, beszélgettünk, és sokat nevettünk.

Nagyon hálás vagyok a szüleimnek, tanáraimnak és iskolámnak, hogy eljuthattam ezekre a csodálatos helyekre. Az árvák is hiányoznak már, így nagyon várom, hogy mikor augusztusban Zalaegerszegre jönnek, meglátogathassam őket.

Remélem, még lesz alkalmam eljutni Erdélybe, és akkor is őrizni fogják magyarságukat, kultúrájukat és hagyományaikat az ott élő magyarok.

Sümegi Franciska (7.a)
Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium
Zalaegerszeg