Zalaegerszeg

Hol bujkálnak a fiatalok?

Zalaegerszeg címer
Hírek

Hol bujkálnak a fiatalok?

2004 október 06 - szerda
A vöröskeresztes munka egyik legfontosabb része a véradások szervezése. A mozgalom közel 50 éves múltra tekint vissza. A Dunántúlon István professzort tartják a véradásszervezés atyjának, ő indította el Zalában is annak rendszerét. Míg kezdetben Szombathelyről koordinálták a véradásokat, az évek előrehaladtával megyénkben is kialakultak annak bázisai, a vérellátó állomások.

– Csodálatos időszak a véradásszervezés őskora. Nagyon jó volt látni, hogy találkozott a véradó és a vért kapó. A kezdetekkor ugyanis nem volt még alkotóelemeire szedve a vér. Ha egy kisbabánál vércserét kellett végrehajtani, gyakran az orvos maga adta a vért közvetlenül az újszülöttnek. Ugyanez volt a metodika egy-egy baleset esetében. Örömmel segített mindenki a bajbajutottakon – mesél a véradásszervezés kezdeti időszakáról Baracskai Józsefné, a Magyar Vöröskereszt Zala Megyei Szervezetének titkára. Mint mondja, még ma is sokszor merítkeznek a régi emlékekből. Baracskai Józsefnét a véradásszervezés mai nehézségeiről, a véradók számának alakulásáról kérdeztük. – A technika fejlődése, az eltarthatósági idő növekedése, a vér alkotóelemeire való bontása, illetve a vérkészítmények elterjedése sok változást hozott a véradásszervezést illetően is. Egyrészt könnyebbé vált a munkánk, hiszen nincsen szükség olyan nagy mennyiségű vérre, mint korábban, ugyanakkor nagy feladatunk az egyenletes teljesítés, az igényeknek megfelelő összetétel biztosítása. Tovább nehezíti munkánkat, hogy a gazdaságosságot is megköveteli tőlünk a négy éve ismét felállt Országos Vérellátó Szolgálat. Nem megyünk ma már ki olyan településekre, rendezvényekre, ahonnan mindössze 10-12 egységnyi vér várható. Előtérbe kerültek inkább a kapcsolt véradások. Előfordul, hogy egy nap több, egymáshoz közeli kistelepülésen is szervezünk véradást.
Magyarország jelenlegi vérigényét az ország lakosságának öt százaléka elégíti ki. Mindez azt jelenti, hogy 500 ezer egység vérre van szükség évente ahhoz, hogy zavartalan legyen az ellátás. Baracskai Józsefnétől megtudtuk, a szóban forgó 500 ezer egység vért napi szükségleti szintre bontja az Országos Vérellátó Szolgálat, s meghatározzák azt is, melyik megyének mennyit kell teljesítenie. Zala megye 16 ezer 500 egységet vállalt, amelyet a lakosság 5,7 százaléka elégít ki. Azért mertek a helyi véradásszervezők fölé menni az országos elvárásnak, mert akadt olyan év, mint például 1998, amikor 18 ezer egység vért le tudtak venni, köszönhetően a segítőkész zalai embereknek.
– 1998 óta viszont folyamatosan csökken az önkéntes véradók száma. Az okok egy részével tisztában vannak a Magyar Vöröskereszt Zala Megyei Szervezetének munkatársai. Legfájóbb számunkra a honvédség megszűnése. Óriási segítséget jelentettek Zala megyében is a katonák. Bármilyen gond volt a vérszükséglettel, nyugodtan fordulhattunk hozzájuk. Nagyon ideális, fiatal, egészséges véradók voltak ők, minden különösebb szervezőmunka nélkül számíthattunk rájuk a bajban. A szükséges vérmennyiség 30 százalékát biztosítani tudtuk általuk. Különösen fájó a honvédség megszűnése amiatt is, hogy azóta nem találjuk a fiatalokat. Vagy dolgoznak, vagy tanulnak, nagyon nehéz egy csoportban rájuk bukkanni – beszél a jelenlegi nehézségekről a Vöröskereszt megyei titkára. – A véradók számának csökkenését eredményező másik okot a nagy létszámú munkahelyek megszűnésében látjuk.
Zalaegerszegen szerencsére nem érzékelhető a probléma. Benkő Lászlóné, a városi véradások szervezője, a Vöröskereszt zalaegerszegi titkára arról számolt be, hogy míg 1998-ban 2800 főt sikerült véradásra ösztönözniük, tavaly 5200-an adták vérüket azért, hogy segítsenek másokon.
– Örömmel mondhatom, hogy városunkban folyamatosan emelkedik a véradók száma. Hogy mi indokolja a megyei átlagtól való szerencsés eltérést? Mindenképpen meg kell említenem a Flextronicsot, amelynek vezetői rendkívül pozitívan állnak a véradásszervezés kérdése mellé – kapcsolódik a beszélgetésbe Benkő Lászlóné. – Évente két alkalommal másfél, két hetet töltünk el náluk, hogy levegyük az önként jelentkezők vérét. Egy-egy ilyen kitelepülés közel 700 egység vért jelent, ami rendkívül jó eredmény.
A Vöröskereszt megyei és városi titkára is egyetért abban, hogy a legnagyobb gondot az új véradók csekély száma jelenti. A korábbi véradógárda, melynek tagjai több tucatszor adták már vérüket bajbajutott társuk megsegítését szolgálva, kiöregedett.
– Rendkívül kevés az új véradók száma. Magyarázhatjuk ezt demográfiai okokkal, az igazi probléma azonban az, hogy a mai fiatalok nem tartják szívügyüknek a véradást. Ebből kifolyólag nagyon nehéz meggyőzni őket – fogalmaz Baracskai Józsefné. – Sajnálatos az is, hogy a családokon belül sem alakult ki a jó példa. Hiába többszörös véradó az apa és az anya is, a gyermek már nem tartja ezt követendőnek. Éppen ezért arra kérném véradóinkat, mutassanak példát a fiataloknak!
Az előbbiekben felsorolt okok mellett nagymértékben hozzájárul a véradók számának csökkenéséhez az emberek rossz egészségi állapota is. Míg korábban a véradók 6-8 százalékát szűrték ki az előzetes vizsgálatokon, ma a megjelenők 14-15 százaléka nem adhat vért valamilyen egészségügyi problémája miatt. Igaz az is, hogy uniós tagságunkkal szigorodtak a véradás kritériumai. Nem lehet donor például az sem, aki egy éven belül testékszert helyeztetett be.

Tartalom megosztása: