Petőfi Sándor: János vitéz

Befejező 28. ének

Tündérország bizony a mennyel határos,
aki jó volt, annak kapuja nem záros.
Kukorica Jancsi mostoháját várja,
az örök életű tó vizét kitárja.

A jószívű asszony, ki őt felnevelte,
boldogságában is álljon most mellette!
Segítse útját az ifjú mátkapárnak,
Szerető nagymama kell majd a babáknak!

Villanás látszott a víztükör tetején,
két őrangyal repült az ország kék egén.
Leszálltak a partra, s a vizet suhintva
nyitották szárnyukat, fejükkel bólintva.

Kitárták kezüket s az utat mutatva
hívták a jó asszonyt, az arcát kutatva.
Látták, hogy mily boldog, örül a sorsának,
Hálás lesz mindenkor az őrangyalának.

Hogy Jancsi mit érzett; szavak rá nincsenek!
Meglátva jó anyját, két keze reszketett!
Könnyei peregtek végig az orcáján,
Tiszta szívből mondott az Úrnak gyors hálát.

lluska sietett a vendég elébe,
ölelte, csókolta, hívta őt szerényen:
-Jöjjön, jó néném, vártuk már, igazán!
Megígérte, hisz kend, egybead egy nap ám!

Legnagyobb ajándék nem is lehetne más,
mint egy boldog család, gyerekek, unokák!
Sok utódra vágyott ország királya,
Tündérország népe mindenben pártolta.

Hamarosan két szép gyermekük született,
Jancsi és Iluska, boldogan nevetett.
Vidáman gondoltak az elmúlt időkre,
Feledve szenvedést, bánatot örökre!

A történet véget ért, de van tanulság!
Mindenkor győz a jó, s bukik a gonoszság!
Ki, amint cselekszik, meglesz eredménye,
Szeretet és béke legyen fő erénye!

Szabó Dominik 5.a
Belvárosi Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola
Petőfi Sándor Székhelyiskola