Lírai, verses formájú szöveg. Első versszakát akár tételmondatnak is nevezhetjük, hiszen az ezt követő strófákban taglalja, hogy miért ad hálát. Témáját már a címe megjelöli. A latin kifejezés – „Te Deum” – hálaadást jelent, tehát egy verses imádságról van szó. A másodiktól egészen a tizenegyedik versszakig egyszerű példákat hoz fel az életből, amiért ő hálát ad. Nem használ költői képeket, sem magasztos vagy idegen kifejezéseket. Közvetlenül, tényszerűen beszélget Istennel, ettől viszonyuk barátinak bizonyul. Bár a mondatok végére pontot tesz, egyfajta felkiáltásként is lehet értelmezni háláját. Mondatai összetettek, de nem bonyolultak, könnyen érthetőek. Nyelvezete a mai ember számára sem nehéz, hiszen nem alkalmaz régies kifejezéseket, csak olyanokat, amiket manapság ritkán használunk, de mégis megértjük. Az utolsó előtti strófában egy bibliai képet hív segítségül. Egy többszörösen összetett mondatban foglalja össze szentírási példáit. A legvégső szakaszban katarzis éri az alkotót. Felkiáltások sorakoznak egymás után, ismétlésekkel fokozza fel a mű végső hangulatát. Így méltó módon fejezi be versét.

Bár az egyházi szövegek többsége magasztos vagy buzdító jellegű, esetleg sok idegen kifejezést tartalmaz, ez az imádság megmutatja, hogy kapcsolatunk Istennel egészen közvetlen is lehet.

Kárnics Borbála (11.b)
Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium