A legfontosabb kereszt formájú jelek mindegyike létezett már a kereszténység előtt is. Rengeteg fajtáját ismerjük, pl.: Chí-Ró-, Antal-, András-, Kettős-, Jeruzsálemi-, illetve Görög kereszt stb. Ezek közül én legfontosabbnak a Latin keresztet tartom. E jelkép a keresztény kultúrkörben Jézus megváltó szenvedésének és Isten tökéletes szeretetének a jele.

A kereszthordozás ókorban a kereszthalálra ítélt ember büntetésének része volt. A kereszt formája latin. Az elítélt köteles volt a kereszt vízszintes gerendáját a hátán elcipelni a kivégzés helyére. Függőleges része már a fölbe ásva várta a vétkest. Jézus Krisztus is maga vitte keresztjét vesztőhelyére, a Golgotára. Ennek történetét beszéli el a keresztút. A mindennapi életben a nehézségek és szenvedések szeretetből fakadó, másokért való fölajánlásában, gyötrelemben valósul meg. Kereszténynek lenni annyi, mint Krisztust követni a kereszthordozásban.

Fizikálisan is vállalhatjuk a szenvedést. Nagypénteken, Jézus halálának emléknapján, több százan vállalják azt a szenvedést, amit Jézus is átélt.

Szellemileg, szándékosan, avagy akaratlanul egyaránt átélhetjük ezt. Mint törékeny és véges felfogásunkkal nem is mindig értjük, hogy mi az a megpróbáltatás, amit vállalunk. A fájdalom sokféleképpen elérhet minket, és a kereszthordozásból fakadó keresztút segíthet felismerni ennek nagyságát és okát. Az emberi természet apró hibái a kiindító okok. Nem feltétlen kell tortúrára ítélni magunkat, ámbár mi tudattalanunkban is vágyunk rá. Néha szándékosan hozunk rossz döntést, azért, mert érezzük, hogy erre van szükségünk ahhoz, hogy fejleszthessük magunkat, illetve nem is mindig magunk miatt tesszük. Pl.: feláldozni egy táncos karriert épp’ a csúcs elérése előtt gyermekvállalás miatt. Ez esetben nem kell mély vallási kérdésekbe bocsátkozni, mégis, ha elgondolkozunk rajta, fellelhetjük a választ benne. Ennek a példának két oldala van. Feladni valamit valamiért, ami talán a későbbiekre nézve jót tesz nekünk. Hiszen ha már a régi nagy álmunkat feladjuk –hírnév és siker-, kapunk helyette valamit, ez esetben egy gyermeket, aki a későbbi éveinket csodássá varázsolhatja. Jézus feláldozta magát azért, hogy mi, a „népe” a későbbiekben bűnmentesen felismerhessük életünk nagy mélypontjaiban azt a szeretetet, ami csak az által lehet működőképes, hogy áldozatot hozunk. Relatív dolog ez és sokszínű, mivel miután Jézus feláldozta magát értünk, és a mennybe szállt, őt is elérte az üdvösség. Itt jön képbe az a fajta elmélet, amelyben arról szól, hogy „minden rossz után jó következik”. Ha önként is vállaljuk, vagy ha akaratlanul is, tudjuk, hogy mindig van másik lehetőség, és mindig van jobb.

A kereszthordozás példát állít elénk a mindennapjaink megélésében, túlélésében. Hitet, reményt és kitartást nyújt nekünk.

Szalai Szimonetta (12.b)
Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium