Garamvölgyi György, a megyei közgyűlés alelnöke a megnyitón utalt rá, hogy régen még a földszinten is alkotásokat lehetett látni, most viszont szigorúan a kiállítótérre koncentrálódik az anyag, és sajnos néhányan a távolság vagy egyéb elfoglaltság miatt nem is lehetnek jelen (például Gábriel József, Fischer György, Horváth M. Zoltán). Azért a tárlat mégis egyfajta keresztmetszetet ad az elmúlt évek munkáiból, és sikereiből.

Gyutai Csaba alpolgármester utalt rá, hogy Zalaegerszeget már többfajta jelzővel is illették: Voltunk például a „nemzet sportvárosa”, a „legdemokratikusabb város”, és ha a lakosság lélekszámát arányosan összevetjük a helyben alkotó művészek számával, akkor a „képzőművészetek városa” címet is elnyerhetjük, annyi alkotó él közöttünk.

Kostyál László művészettörténész a harmincegy kiállító művészre utalva heterogénnek nevezte a bemutatásra kerülő anyagot. Mint mondta a naturalista alkotásoktól az elvont munkákig sok minden látható, ám mégis igyekeztek valamennyire egységesíteni a gyűjteményt. A közös nevező a 30 éve elhunyt Kisfaludi Strobl Zsigmond lett volna, ám a meghirdetett fakultatív pályázatra csak kevés munka érkezett. A meghívott művészek inkább saját témáikat hozták el a zalai tárlatra.

A kiállításon szereplő alkotók közül többet is díjazott a zsűri. Zala megye díját Farkas Ferenc szobrászművész, Zalaegerszeg város díját Budaházi Tibor festőművész, Nagykanizsa város díját Kotnyek István festőművész vehette át. Dicsérő oklevelet kapott továbbá Németh Dezső iparművész és Stamler Lajos festőművész.