Ki vagy te idegen?

Nem én, nem a hajnal,

Nem a harmatos fű, könnycsepp e dalban,

Nem a felkelő nap, a nyíló virág,

Hanem az álom, mely eljött hozzám.

Az álom bűnös, mely hajt ezernyi érzést,

Könnycseppet, a reggeli ébredést.

Ébredést vagy álmot, tán egyik sem igaz?

De oly’ valami más ez, ahogy a hajnal pirkad.

Más mint a derűs nap, más mint a délután,

Más minden éjjel, az álom eljött hozzám.

Megcsókolt szelíden, vagy csalfán, félszegen?

Vagy tán nevetve rajtam,

Ki vagy te idegen?

Álmomban jössz, a hajnalban tűnsz el,

Mint harmat a rózsafán, ha eljön a reggel.

Mi ez az álom?

Tán csak nem tövis a rózsafán?

Ez nem tövis, nem a hajnal,

Nem harmatos fű,

Nem könnycsepp e dalban.

Ez nem egy rózsaszál, nem a hajnali szellő,

Tán ez a szerelem, mely ily korán megjő?

Éjjel az álmod hajt,

A nappalod könnycsepp.

Miért gondolok rád?

Miért csak álmomban jössz meg?

Tán még korai ez a kikelet?

Korai virágok, korai könnycsepp.

Még csak játék e hajnali napsugár?

Még csak álom az első csók, az első éjszakán?

Mint szellő kezed simogat.

Nem könnycsepp, csak felettem felhő,

Korai szerelem, még csak esendő.

De ő volt az első,

Ő volt az idegen,

Ő volt egy tövis a rózsafán.

És csókja!

Szíven szúrt egy álmatlan éjszakán.

Deák Georgina (12.a)

Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium

Zalaegerszeg