Alig vártam, hogy az iskolához érjek, hiszen itt találkoztunk a csapattal. A buszon nagyon gyorsan elfoglaltuk a helyünket, s már indultunk is. Mellettem legjobb barátnőm ült, akivel jól kibeszélgettük magunkat, játszottunk, nevetgéltünk. Két óra múlva máris leszállhattunk a buszról, megérkeztünk Sopronba. Gyalogos városnézésre indultunk a belvárosba, ahol láttuk a régi városfalakat, a híres Borostyánkő utat. Eszembe jutottak a történelem órák, ahol erről tanultunk. Hihetetlen volt, hogy mi is ezen a régi kereskedőúton járunk éppen!

A Fő téren számos régi, díszes épületet fényképezhettünk. Sajnos a Tűztornyot éppen restaurálják, így nem láthattuk teljes pompájában. De a Kecsketemplom legendája – sok aranyat találhatott a kecske, hogy ilyen csodás templomot építhettek belőle – , a gyönyörűen felújított épületek, és számos más templom látványa kárpótolt bennünket.

Nagy izgalommal indultunk tovább a Harrer Csokoládémanufaktúrába. Minden csupa csoki! Alig tudtuk kivárni az igazi kóstolást, annyira csábító volt látni a csodás csokoládé és süti kínálatot! A filmnézés közben nyers csokoládét kóstoltunk, ami nem nyerte meg a tetszésünket, nagyon keserű volt! De utána több mint 30 féle isteni csokiból válogathattunk, például narancsos, meggyes, rózsaborsos, kardamonos ízűt is ehettünk. A látogatást forró csokival zártuk.

Ezt követően Fertőrákosra utaztunk tovább, ahol először egy ásványmúzeumba mentünk. Szebbnél szebb, csillogó ásványt és kvarckristályt csodálhattunk meg. Ajándékba hoztunk belőlük haza is.

Később kisvasútra szálltunk, amivel körbeutaztuk Fertőrákost. Láttuk a Fertő lápvidékét, a tavat, kis patakot, amelynél horgászok pecáztak, s megnéztük a nevezetességeket.

Utolsó állomásunk Fertődön az Eszterházy kastély volt. A látogatás előtt a parkjába indultunk, ami hatalmas volt gyönyörűen formára nyírt bokrokkal és fákkal. Szaladgáltunk, fogócskáztunk egy kicsit, majd a kastélyt tekintettük meg. ahogy haladtunk teremről teremre, gyakran megcsillant a napfényben az angyalkák aranyszíne. Nem is tudtuk, milyen sok kályha fűtötte valaha ezeket a szobákat! És mindet kívülről és nem a szobákból fűtötték! Az egyik teremben volt egy tükör, amiről idegenvezetőnk azt mondta, ha valaki belenéz, az megszépül. Ekkor az egész osztály a tükör elé tömörült. Persze, hogy mindenki szép akart lenni! Mi a barátnőimmel le is fényképeztük, hogy bármikor bele tudjunk nézni. Külön érdekesség volt az is, hogy Haydn milyen hosszú ideig itt dolgozott és lakott, ahol most mi sétálunk.

El sem lehet mondani, milyen lenyűgöző látvány volt a kastély, s ezzel mindenki egyetértett. Szívesen laknánk mi is ilyen helyen és pompában! A kastély előtt készítettünk fényképet az osztályról, vásároltunk sok apró ajándékot szüleinknek és visszamentünk a buszhoz.

A hazafelé vezető úton éreztük, hogy jól elfáradtunk, de minél inkább közeledtünk Zalaegerszeghez, annál jobban sajnáltuk, hogy vége. Az idő is nekünk kedvezett, felhő se volt az égen, nagyon jól éreztük magunkat. Sok felejthetetlen élménnyel érkeztünk haza, melyeket fényképeink sokáig megőriznek majd.

Czilinger Fanni és Hecker Kíra
5. c osztály
Ady Endre Általános Iskola, Gimnázium és AMI