Február 6. hétfő, Városi Hangverseny és Kiállítóterem
Van az úgy, hogy az ember beül a filharmónia bérletesek közé, csakhogy rájöjjön, hogy még mindig nem nőtt fel a feladathoz eléggé. A „komolyhoz” idő kell, meg türelem, még akkor is, ha éppen zalaegerszegi költők verseire írt zeneművet hallgatunk. Mozsár Imre, Háry Emma, Vajda Jocó, Kondákor Gyöngyi, Wettstein Tamás (végül technikai okokból kimaradt), Szép Ágnes, Mészáros Gábor és Móra Magdolna költeményeire írt átiratot városunk szülötte Király László zeneszerző, a Magyar Rádió zenei rendezője Az „Egerszegi daloskönyvnek” ez már a második kötete, az első produkciót 2001-ben hallhatta a közönség. Előadóknak nem kisebb művészeket sikerült megnyerni, mint (a szintén zalaegerszegi) Sáfár Orsolya és Szappanos Tibor operaénekeseket, valamint Mali Emese zongoraművészt.

Király László a versek kiválasztásánál nem törekedett tematikus egységre, ahogy mondta, az egyes tételek önálló lábakon állnak. Az a vers nyert, melynek hangulata megfogta, hiszen ő érzelmes, rapszodikus személyiség, s a zenéiben is ezt fejezi ki. Ezért nem is követi a mai alkotók absztrakt trendjeit, inkább amolyan hagyományos 20. századi, ám modern darabokat ír. A dalciklusok alaphangulatát a nosztalgia, a szerelmi költészet és a városhoz való kötődés határozta meg. Talán a versírók egy részének közhelyessége lehetett az oka annak, hogy kicsit sok lett a „patakcsörgedezés”, „madárcsicsergés”, és az „erdő mélye” hanghatás. Valószínű, hogy egyik költő sem sértődött volna meg azon, ha a férfi verseket nemcsak Szappanos Tibor, a női verseket nemcsak Sáfár Orsolya énekli, ráadásul felváltva. Elvégre a művészet már régóta koedukált, ha meg még modernnek is nevezzük, pláne.

Február 9. csütörtök, Mama Africa
A Hot Jazz Band nem egyszerűen jazz, hanem minden, ami az 1920-30-40-es évek zenei anyagába belefér. Egy kis dixi, egy kis swing és mindez a korabeli magyar dalokkal fűszerezve. Az énekhang meg aztán annyira korhű, mintha régi gramofonról szólna, csak hála a technikának nem recseg. Koncert közben kiderült, hogy a zenekarnak komoly zalaegerszegi kötődése is van, hiszen az énekes, zenekarvezető Bényei Tamás sok más művésszel együtt itt töltötte katona éveit, s az együttes 1985-ben lényegében városunkban jött létre. Emiatt vegyes érzelmekkel érkezett, de a közönség lelkesedése meggyőzte, hogy azért annyira nem rossz itt, különben is, azóta már demilitarizált övezet lettünk.
Szóval szólt az ős „amarican” jazz, meg a Bankba nincsen betétem és a Fekete Péter. Ez utóbbit az 50-es években nem volt szerencsés énekelni, mert a hatalom arisztokrata csökevénynek titulálta, ráadásul a horthysta katonák is erre mulattak. „Az én babám, egy fekete nő”, meg nem más, mint az Amerikából Párizsba települt Josephin Backer, aki a 20-as években banánszoknyában táncolt, felborzolva ezzel a francia közhangulatot. Sajnos a Seress Rezső által írt egyetlen magyar világsláger, a Szomorú vasárnap ezúttal kimaradt a repertoárból. Sebaj, legalább vidáman „lazulós” csütörtök esténk volt, és a többszöri visszatapsolás ellenére, nem is nyúltunk nagyon az éjszakába. Így a pénteki munkanap sem a fejfájásról szólt.

Február 11. szombat, SZMK
Ha a szakszervezetek házában koncert van, az már önmagában felér egy időutazással. Ha meg a négy fellépő zenekar közül az egyiket Pókháló Blues Bandnek hívják, akkor „flukszuskondenzátor” nélkül is működik az időkép. Pedig a fiúkról nem is nagyon kellett „leszedni a pókhálót” (azt amúgy is Lukács Sanyi és a By the way énekli), mert annyira nem kezdte ki őket az idő. Talán csak a tíz év után hazatérő Csacsa (Csanády Krisztián) haja tűnt el és Sziszi (Szilágyi László) „bővült” kicsit, a zenélés ment magától. „Fekete égen arany csillagok, csak ragyogjatok”…még Szekeres (azóta Németh) Évi egykori énekestárs is feltűnt néhány szám erejéig. A tömeg meg akkora volt, mint az elmúlt évtizedben soha, és olyan figurák tűntek fel, akikről már nem is gondoltuk, hogy a városban laknak.
 A Pókhálónak állítólag komoly tervei vannak a jövőre nézve. Reméljük, írnak új dalokat is, mert jó néha egy kis nosztalgia, de azért olyan sokszor nem egészséges a múlton rágódni. Még akkor se, ha jó volt… (Zala-Lap Kft., P. P., Z. A.)