A folyosókat további kisebb-nagyobb tűzzománc képek díszítik. A máshol szürke szekrényajtókról itt vidám pingált állatfigurák kacsintanak. A falon a Dózsa parasztháború fontos jelenetei köszönnek vissza, melyet az iskola fennállásának 50. évfordulójára (2001.) festettek a gyerekpiktorok. A tetőtéri osztályok között különböző fajtájú cicák lustálkodnak, mely kedves alkotások szintén a diákok keze munkái. Nem csoda, ha megbecsültek a falak, rongálás szóba sem jöhet.

Kell ehhez egy pedagógus gárda, akik a jó ügy érdekében áldoznak a szabadidejükből, sőt nem is tekintik ezt áldozatnak. Inkább jó bulinak, amikor is hétvégeken festőruhában, pizzát majszolva és zenét hallgatva „dobják fel” az iskola küllemét.. Az effajta munkák irányítója Gacsal Gábor és Németh Miklós, akik egyebek között rajzot tanítanak a gyerekeknek. Az előbbi pedagógushoz köthető az iskolában 11 éve működő tűzzománc szakkör meghonosítása. Az egyik foglalkozást meglátogatva váltottunk néhány szót.

– Ez egy laza hangulatú szakkör, ahol az alkotáson és a jókedven van a hangsúly. 15 felsős tanuló jár ide, korábban alsósoknak is volt ilyen foglalkozás, de helyette nekik rajzszakkör van. Mindehhez kedvet kaphatnak az év végi képzőművész táborok alkalmával, melyet a város pályázat útján támogat – mondja Gacsal Gábor. – A gyerekek megtanulnak, stilizálni, képet szerkeszteni. Szinte minden munkát ők végeznek, kivéve az égetést, mert 900 fokon működik a kemence. Kis képeket, medálokat, karkötőket, gyűrűket készítünk, melyek apró ajándékok, lakásdíszek lesznek.

Minden évben a Dózsa Napokra kreálunk egy mozaik képet, mely az iskolát ékesíti. Tavaly nagy elismerésben részesültünk. Az egyik mozaik munkánkat díjazták a Zalai Művészeti Fesztiválon. Egyébként az Ady-iskola pályázatain szoktuk még megmutatni magunkat. A szakkörösök közül néhányan ebben a művészeti gimnáziumban folytatják tanulmányaikat, és vannak, akik középiskolás korukban is visszajárnak hozzánk a foglalkozásokra.

Volt rá példa, hogy igazolást kellett írnom a szülőknek, hogy a gyerekek itt töltötték a késő délutánt, mert nem akarták a munkát befejezni. Egy-egy igényesebb alkotás akár több hét alatt készül el. Amíg száradnak a munkák jókat beszélgetünk, tini gondokról vagy éppen a leckéről. Az égetés egyébként egy lutri, nem lehet tudni pontosan mi sül ki, de a zománc hálás téma, mert időtálló – ahogy feltehetően a diákok élményei is azok lesznek, ha majd nyolcadik évvégén utoljára lépnek ki a sokoldalú iskola kapuin. (Zala-Lap Kft., B. K.)