Legalább ilyenkor…
Az advent különleges időszak. Nemcsak a vásárok, a koszorúk, a forralt bor és a gofri teszik azzá, hanem az a különös légkör is, amely még a legkeményebb szíveket is ellágyítja. Az advent lehetőség. Lehetőség arra, hogy jót tegyünk, anélkül, hogy elvárnánk azt. Az év ezen szakában, a közelgő karácsony fényeinek hála, látjuk az alagút végét, nem kell sötétben tapogatóznunk. Legalább ilyenkor figyeljünk egymásra jobban. Legyünk mi azok, akik letörlik a szomorúak arcáról a könnyet, nem várjuk, hogy más tegye meg. Legalább karácsony előtt tegyük félre saját érdekeinket, és helyezzünk magunk elé másokat. Döbbenjünk rá, hogy mennyivel jobb adni, mint kapni. A mások szemében csillogó boldogság képes felolvasztani szívünk jégcsapjait.
Nem azért születtünk erre a világra, hogy szenvedjünk, és megnehezítsük egymás életét, hanem hogy fényt vigyünk bele. Mindnyájunknak van betlehemi csillaga, ott világít bennünk. Legalább ilyenkor ne rejtsük el a fényét. Felejtsük el a haragot, önzést és elkeseredettséget. A hideg világban legyünk mi azok, akik betakarják azokat, akik a leginkább fáznak. Legyünk mi azok, akik nem keresik más szemében a szálkát, és ezekben a napokban feledkezzünk meg saját gerendáinkról is.
Advent a várakozás ünnepe, híd, amely karácsonyhoz vezet. Különös, hogy ezen a hídon áthaladva, az emberek lelke megszépül. Persze nem mindenki hajlandó rajta átkelni. Van, aki inkább a szűk, sötét és bizonytalan erdei csapást választja. Ne bíráljuk őket, ne legyünk irántuk elvárásokkal. Legyünk mi azok, akik leteszik a fegyvert, és segítsünk nekik megtalálni elveszettnek hitt betlehemi csillagukat.
Attól még, hogy észrevétlenül érkezett meg, itt van a december. Legalább ilyenkor adjuk kölcsön szárnyainkat azoknak, akik elveszítették őket. Legalább ilyenkor legyünk jobb emberek.
Kiss Virág (12.a)
Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium
Zalaegerszeg
Tartalom megosztása: