Leviről annyit kell tudni, hogy látása miatt versenyez itt. A versenyről megtudtam: Magyarországon ez a legnívósabb, legmagasabban jegyzett megmérettetés a fogyatékkal élők számára.
Levi és edzője tudatosan választotta ki azokat a versenyszámokat, amelyekben indult: az 50 méteres gyors- és mellúszást.

Édesapjával előző nap útra keltek autóval, hiszen Debrecen nem a szomszédban van. Szüksége volt a nyugodt, pihentető alvásra a verseny előtt.

Az uszoda világszínvonalú – tudtam meg, 2012-ben Európa bajnokságot is rendeztek már itt. A hely szellemének megfelelően a sportolókat – akár az igazi olimpián – egyesével vezették fel, és mutatták be hangosbemondón. Az ország egész területéről, Szegedtől Győrig, Békéscsabától Szombathelyig érkeztek úszók.

Levente gyorssal kezdett, mint mondja, bemelegítésnek ez tökéletes. Rendesen belehúzott, így több testhossz előnnyel az élen „hozta” futamát. A második számára viszont sokat kellett várni. Na, nem úgy ismerem én Őt, mint akit ilyen kis „semmiséggel” ki lehet zökkenteni nyugalmából!

Utólag tudta meg, hogy szükség is volt a higgadtságra. Egyik versenytársa igencsak elhúzott mellúszásban. Szerencse, az edzői utasítás úgy szólt: se jobbra, se balra nem nézünk, csak úszunk! S mikor a másik fáradni kezdett, Levi 15 méterrel a cél előtt úgy „robbantott”, hogy csak na! S egy karcsapással ezt a számát is megnyerte! Itt azért elmosolyodik most…

Hab a tortán, hogy mindkét időeredménye a legjobbnak bizonyult, egyéni csúccsal lett az 50 méteres gyors- és mellúszás diákolimpiai bajnoka! A dobogó legfelső foka persze nem újdonság számára, de minden verseny más azért… Az aranyérmeket a FODISZ vezetői adták át.

Az 5-6 órás autóút fárasztó volt ugyan hazafelé, de a család öröme, az elvégzett munka sikere, a gratulációk után kit érdekel?

Levi barátom! Én is gratulálok! Győztél – s legyen így még sokszor!

Borsos Bence 7.b
Landorhegyi Sportiskolai Általános Iskola