Szent Márton napja valaha az óév utolsó ünnepe volt. A terményeket ekkor már betakarították, s az újbor is a hordókba került. Ezt megköszönve az égieknek, nagy lakomákat rendeztek országszerte. Úgy tartották, ha minél többet esznek és isznak, annál több erőt vesznek magukhoz a következő évre. Az egész éves munka eredményének rituális elfogyasztása, ugyanis a következő évre is bőséget ígért. A liba csontja ezen kívül időjóslásra is szolgált: ha az fehér és hosszú, havas lesz a tél, ha viszont barna és rövid, akkor sáros.

A hagyomány előtt tisztelegve hirdette meg a múzeum a „Tök jó ez a Liba” receptversenyt, melyre libahúsból és tökből készült ételeket vártak. Az libaétkeken, sültgesztenyén, pálinkán és a forralt boron túl volt gyertyamártás, töklámpakészítés és zsákba-ugró verseny is gyerekeknek. A foglalkoztató házban, pedig tollfosztás közben népdalokat, pajzán történeteket, népmeséket hallgathattak a kíváncsiskodók.

A verseny díját Gorza Tamás ludaskása „Margit néni módra” receptje és Szabolcs Péterné, Ági tejszínes sütőtöklevese nyerte. A Márton napi mulatság táncházzal zárult. (A liba csontja meg hosszúnak és barnának tűnt …) /Zala-Lap Kft., P.P., Z.A./